2013. jan. 3.

FAJELMÉLETI SZAFARI-Utazó fantasy ínyenc ombudsmanoknak




Ma bementünk a városba, hogy egy fajelméleti szafarin vegyünk részt az agglomerációból indulva, egészen a belváros szívéig.







A Helyiérdekű Vasút kocsijában először egy Napóleon-imitátor rokker mellé vetett a sors. Kipárolgása körüllengett minket, szóval át kellett ülnünk egy másik ülésre.
Itt jött az első érdekesség. Két (feltehetőleg) idősebb angol, bankokról beszélgettek nagyon kimérten. Vártam is, mikor ütnek fel egy tojást, hogy kikanalazzák annak fejlődő belsejét.
Az egyik megállónál, a páros női tagja elkiáltotta magát:
"-HEY!WE SHOULD TAKE OFF!"
Azzal meg is ugrottak a szabadságot jelentő ajtó irányába, ahol is a nő ügyesen vetette át magát a hullámzó tömegen, még a férfi ijedtségében egy rögbi játékost megszégyenítő
vállassal beleszállt az egyik újonnan érkezőbe.
Pazar látvány volt közelről megtapasztalni ezt az igazán férfias sportot!
Helyükre egy RONDADAGADTSZLÁVNŐ trió érkezett.
Mérhetetlen méretek,bajusz és az a tekerős nyelv amiben a cs és az ny domináns.
Egy hídig jöttek velünk, ott átugrottak a buszmegállóba majd dacos szlávsággal a képükbe nyomtak egy cigit.
A füstöt Konstantinápoly felé eregették, így emlékezve meg utazó őseikről.
Az ősök ilyetén tiszteletben tartása mindig jóérzéssel tölt el.
A villamoson olaszok pattantak mellénk, és bár egy mukkot nem tudok a hatalmas Római Birodalom elpuhult utódainak nyelvén, annyit megérettem, hogy az OKTOGON szerintük OKTOPUSZ.
A csavaros rímekbe bújt déli humor úgyszintén megmelengette a szívem.
Aztán egy aluljáróból hirtelen egy fekete bukkant elő! Ránk nézett nagy a barna szemével és az arca idegesen remegni kezdett.
Mögötte jött egy földije, európai szinten mérve is nagyon márkás ruhákban, kedélyesen járt, arca fölényt tükrözött, ahogy kézen fogva vitte óriás potrohú szőke trófeáját.
Vajon miből élhet? De ez most lényegtelen, hiszen az ősmaszkulin még a Nap sugarait is áttörte, ahogy dongó hangján OTUÁZOTT egyet.
Aztán az irodában kellemes magyar kiszolgálás várt.
-Végre olyan nyelven beszélnek amit én is teljesen értek!- gondoltam magamban.

A túravezetőnk nagyon támogatta a nyelvtanulást. Többször elmesélte, hogy Svájcban milyen jól érezte magát, mikor pepita párok futkostak az étterem előtt.
Értetlenségem miatt feltettem neki a következőt:
-Miért van az, hogy ha Angliába megyek,tudnom kell angolul, ha a németekhez akkor németül, de ha ide jönnek akkor is nekem kell alkalmazkodnom?
-Nézze uram! Ez egy szép dolog. Nyelvet tanulni azért is jó, mert az ember több elemet tud magába olvasztani, nem beszélve arról, ha majd egyszer tudományos munkát ír akkor valószínűleg idegen nyelven is meg kell tennie.
-De hát, erre van a tolmács. Akkor azokat minek képezzük?

Határozottan az arcomba nevetett, és leintett. Féltem attól, hogy most nem vagyok neki szimpatikus.

-Túravezetőbá!
-Igen?
-Javítani szeretnék. Tudja, egyszer lefényképeztem egy törököt a Nemzeti Múzeumnál, mert szépen kérte.

2013.01.03

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése