2013. márc. 27.

A nemzet Cipője

“Cipő példája mutatja, hogy a kommunista ideológiának is voltak rendes, normális követői!(…)”

“Talán Cipő volt az egyetlen igaz kommunista, a szó pozitív értelmében(…)Naiv hívő, aki hitt a megvalósítható eszmében, ami leírva nagyon szép(…)”

(kommentek @ civishir.hu)



Bódi László Cipő (†47) végakaratban rögzítette, a temetésén hangozzék fel a szovjet himnusz, és a család a nyilvános szertartás után teljesítette is ezt a kérését.-írja a Blikk.hu, mai dátummal.

Mivel egy közszereplő halála kis országunkban már önmagában óriási hírértékkel bír, így nem csoda, hogy eme sorok futótűz módjára terjedtek végig az összes magyar hírportálon, szaros bugyogó módjára meglobogtatva a nemrég elhunyt énekes/dalszerző politikai nézeteit, bulvársajtóhoz méltó, cseppet sem etikus módon. Halottról persze jót vagy semmit, így illik, vagyis illene...

Mindenesetre félreértés ne essék, tőlünk távol álljon, hogy bármiféle ügyet csináljunk Bódi László politikai hovatartozásából, ugyanis a legkevésbé sem érdekel minket az egész haccacáré. Legkevésbé sem tartozik ránk, hogy a négy fal között éppen ki, miben hisz, a Tőkét olvassa-e Marx elvtárstól, esetleg a führer Mein Kampf-ját, vagy Fejős Éva legújabb borzalmait. Cseppet sem érdekel, hogy vállaltan munkásőr volt-e a drága édesapja, esetleg a Gestapo sorait gazdagította, vagy egyszerű, dolgos kezű pékként hunyt el. A halottak végakaratának elbírálása sem a mi feladatunk. Nyugodjon mindenki békében, úgy, ahogyan szeretne, ha van Isten, hát az ő színe előtt mindenki elszámol, ha pedig nincs, az már ismét egy más kérdés.
Ellenben a magyar átlagpolgárok képmutatása már igazán azok közé a témakörök közé tartozik, melyek feszegetése egyfajta erkölcsi kötelességünk.

Roppant érdekesnek találjuk ugyanis, hogy ha a nemzet Cipője csinálja, akkor szép és érthető dolog kommunistának lenni, de a szomszédot bármikor bátran leköpnénk ugyanezért. Igazán kíváncsiak lennénk arra is, hogy amennyiben ez a szent ember Mussolini-hívő fasiszta lett volna, abban az esetben is ilyen elnézhetőnek tartaná-e rajongótábora ideológiai hovatartozását? Akkor is pusztán  egyfajta bohém idealistának, "naív hívőnek" bélyegezné-e a nép akarata? Akkor is elég lenne-e a művészi munkásságot figyelembe venni és a politikai nézeteket háttérbe szorítva valami sötét sarokba hagyni, hogy a feledés előnyösen takaró fátyla boruljon rájuk, mindenki megnyugvására?  (Merthogy nem sok különbség van ám egy marxistában és egy fasisztában, ezzel a ténnyel nyilvánvalóan tisztában van az, aki egy kissé jobban odafigyelt a középiskolás történelemtanulmányai során)
Emlékszünk még Nyírő Józsefre és a hamvaival kapcsolatban lezajlott mizériára? Ugye nem felejtettük el, hogy egy olyan írót hurcoltak meg politikai nézetei miatt, aki (a kommentelők szavajárását idézve) meglehetősen "sokat tett az asztalra". Egy szó mint száz, a magyar kettős mérce ismét rendeltetésszerűen, kiválóan működik.

Azokkal ellentétben, akik a művészi munkásságnál fontosabbnak tartják az egyén politikai hovatartozását, mi egyáltalán nem szeretnénk meghurcolni a fiatalon elhunyt Bódi Lászlót. Sokunkkal ellentétben legalább tisztán és világosan, büszkén vállalta világnézetét. Nem a mi feladatunk ítéletet mondani, ám rehabilitálni sem. Ugyanúgy, ahogyan más művészek esetében sem a mi feladatunk lenne, politikai oldaltól függetlenül. Nyugodjanak békében halottaink, mi pedig mindenek előtt nézzünk kissé magunkba, és a saját házunk táján söprögessünk.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése