2013. jún. 21.

IDOMULÁS









Fény villog. A sötét és a fény egymást kergetik a zakatolásban.
Rohan a vasféreg, megállíthatatlanul fúrja át magát a semmin.

Annus néni két kezét a botján tartja. Kicsiket lélegzik és gyorsan.
Szúrja a tüdejét az azbeszt, mintha apró szögek millióit nyelné le és köpné ki szünet nélkül.
Annus néni öreg. Nagyon öreg. Ma sem érti a metrót. Gyors neki itt minden.
Emlékszik még halványan, de megfogalmazhatatlanul milyen volt mikor nem félt az erdőben.
A város fényei biztonságérzetet nyújtanak neki ma is.
Arra gondol, mennyire elvadult mióta nem pisálhat az utcán ha nagyon kell. Márpedig gyakran kell, és nagyon.
Sóhajt egyet, ha arra gondol, ma már az emésztési funkciók is egy üzleti vállalkozás részei.

-Pisi,kaki,100forint- Gondolja, és gúnyosan mosolyog. Vér szökik az arcába. Érzi, néha él még, de már csak muszájból.

Az ő állomása következik. Rögtön az előző után feláll. Erőt kell gyűjtenie.

-Fú de berozsdásodtam-

Még szaporábban lélegzik. Gyorsul a pulzusa. Kiveri a víz. Május közepe van, már régóta verejtékezik. Tudja hogy büdös, de nem érdekli, úgysem találkozik senkivel.

Fémesen csattan az ajtó, és tyúklépésben kerül az aluljáróba. Jön az éktelen sípolás.

-Már nincs visszaút.-

Szája merő szivacs. Iszonyatosan szomjas, de nem iszik vizet. Gyomorsava lesz tőle.

-Majd a lépcsőtetején bekapok egy cukrot-

Már a gondolattól  megindul nyálképzése.

Fel kell venni a ritmust. Idomulni kell a sok kapkodó állathoz, különben sosem jutsz fel a felszínre.

Rákapcsol, és dupla energiabefektetéssel célozza meg az első lépcsőfokot.

-Innen egy köpés a piac anya!-

Botjával hadonászik, oszlatja a tömeget, közben szégyenkezve a padlót bámulja.

Felfelé megy. Meszes csigolyáit éles szögben emeli a Nap betörő sugarai felé.

A mozgólépcsőn is veszi a fokokat ahogy csak tudja.

-Minden percemet ki kell használnom- Véli erősebb pillanataiban.

Kiér végre, ám öröme csak akkor lehet teljes ha végre nyála is lesz.

Előtúrja cukorkáját  20 éves táskájából. Remegő kézzel kibontja, és szájába veszi a mézes édességet.

Merev nyelve, díjbirkózóként öleli körül.

-Milyen jóízűen gyilkos fogás!-

Aztán lecsukódik a szeme, és eldől.

-Legalább volt érvényes jegyem!-

Kínvallja tudata. Utoljára.

2013.05.10.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése