2013. aug. 27.

MEGFIGYELÉSEK-A POLGÁR


Állítólag olyan kort élünk ahol a társadalmi osztályokat felszámolták, mégis, akárhányszor új társaságba kerülök úgy érzem ezek még mindig léteznek.




Nem akarok hosszas elemzésekbe bocsátkozni mindegyik réteget illetően. Engem most csak egy ilyen csoport érdekel, annak is az emberi része.
A "polgár" (ahogy én nevezem) a leggroteszkebb szociológiai mutáns ami valaha született és megmaradt.
Hogy arányait érzékeltessem, vegyük például a munkást, akiket ma a városokban egyszerűen a "proli", vagy "paraszt" jelzőkkel illetnek.
E réteg tagjai ugyanis tökéletesen tudják, hogy nekik nincs feljebb, de azt is hogy nincs lejjebb, és ez a legfontosabb.
Ellenben a polgár, aki valahol a felső és alsó világok között lebeg, folyton attól fél hogy lecsúszik, példaképei pedig azok közül a történelmi belterjesség miatt igencsak bohém
körökből kerülnek ki, akiknek a családfái ma fali poszterként állnak a hálószobában.
A polgár képzett társalgó (ahogy Dávid barátom fogalmazott). A képzett társalgó ugyanis, ha új társaságba kerül, a chatponthús ismerkedős mondatokat megszégyenítve igyekszik
minél több információt szerezni az asztaltársaságról, melynek valódi célja igazából az, hogy ő megmutassa miben mennyire jó. Miután halálra dicsérte magát, pukedlizve eltávozik,
hogy a saját köreiben töltse további idejét.

-------------------------------------------------------
Példa:
-Sziasztok! Zebegényi Titanilla vagyok! Az orvosi karra járok, 20 éves vagyok, és lódoktor leszek. És ti? Amúgy Pesten laktok?

Természetesen megkapja a kért információt, miközben nem mulasztja el, hogy elmesélje mindenki lódoktor akar lenni, mert a kicsi állatok unalmasak.

A közönséges lobotómia fogalmával ifjú doktorunk nincs tisztában, de vitába kezd, ahol is tudatlanságát hétköznapi embernek igen furcsán hangzó orvosi szakszavakkal szeretné kompenzálni.
A nyers falusi erő azonban, (mely az emberi évszázadok konzerve) felülkerekedik és mindenkit megerősít a társaságban, hogy az bizony lobotómia.
Vert Lóbaszónk ekkor visszavonul a polgárok óljába.

------------------------------------------------------

Szórakozási normáik lényege a következő:

Egyes emberek képesek egész évben arra gyűjteni, hogy egy fesztiválon egy egész héten át világtalanok lehessenek.
A polgár azonban nem ilyen. A polgár ugyanis szalonviselkedést tanusít. Ergo végig úgy tesz, mint aki meg akar szabadulni az emberi lét fájdalmától, de mikor látja hogy a nyers falusi erő
délután négy órakor már mulat, akkor oda jön egész napos nyugdíjas elfoglaltságai után és a következőt kérdezi:

-Kibírnátok egy órát zene nélkül? Csak mert szeretnék lefeküdni aludni egy kicsit.
-Nem.

Erre oda sompolyog a hangrendszerhez és letekeri a hangerőt.


Előfordulási helyeik a kisvállalkozók és tanító nénik által lakott kül-belvárosi panel és kertváros telepek melyekről azt hinné az ember, a hetedik mennyország.

A polgár egyébiránt nagyon féltékeny lény. Mivel képtelen egyenesen közölni gondolatait szűkre szabott törvényi keretei miatt, a szellemesnek egyáltalán nem mondható beszólásokhoz,
és a társasági bojkotthoz nyúl. Ez abból áll, hogy szellemi falanxot alkotva kivonulnak a rendezvényről, (még akkor is ha túlerőben vannak) és undornak látszó ál-cinizmusba burkolóznak.
Ez a polgár létezésének kvintesszenciája! Undora és cinizmusa ugyanis nem más, mint félelem. Képtelen elviselni azt hogy nem szeretik, és nem bálványozzák, hovatovább a puszta léte is
hiábavaló lesz. Fél az "Arc"-tól, és a félkarját odaadná ha arc lehetne, de nem lehet, és ezt ő is tudja.

2013.08.27.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése