2013. szept. 29.

A kutya kötelesség

Sétálgat a jóhiszemű, egyszerű ember az utcán, és folyton belebotlik. Úton-útfélen ez üvölt az arcába.
Gyűlölöm őket. A kirakatból rám bámuló boldog házikedvencek önelégült ábrázatját. 

Az a gusztustalan, simogatásra tenyésztett macska! 1700 Forintos, aszpikban pácolódó, válogatott húsfalatkáktól olyan mesésen csillogó a bundája! Én pedig csendben kopaszodom a 200 Forintos virslitől... És az a kis korcs, beltenyészett eb? A darabonként 1200 jó magyar Forintot érő, ergonomikusan szájba illesztett kutyarágcsától olyan üde a mosolya, mint egy remekbe szabott kolgétreklám! Nekem a 150 Forintos keksztől meg a patkánymérget is tartalmazó olcsó fogkrémtől potyog ki lassan az utolsó... Állatnak az udvaron a helye! Esetleg megkapja a maradékot! Szerintem. Hogy ne szeretném ezért a kutyámat? Dehogynem, csakhogy megvan neki is a helye! A rózsaszín tünemények, táskájukban apró, ugató patkányaikkal inkább szüljenek egy gyereket! Vagy kettőt. Kreatintól felfújt, vagy érzelmesen törött lelkű(testű) életük párja drogdíleri jutaléka, anyuci öröksége elegendő egy poronty felneveléséhez. Legalábbis kedvencek körmét nyesegető kutyakozmetikusaink árlistáját elnézegetve biztos nem több, mint egy kétkilós szarógépet eltartani évekig. Valami felborult.Nagyon,nagyon...



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése