2013. nov. 13.

8 nap alatt 8 cm

Az élet nagy igazságai közé tartozik – már ha az értesüléseim nem csalnak –, hogy mindenkinek más az,ami fárasztó. Más, ami undorító, gyomorforgató. Vegyünk egy példát: akár szart lapátolok óraszám, vagy nehéz tárgyakat cipelek messzire, esetleg öt-hat órát is dolgozom egy rajzon, szövegen, mikor mi, mégsem érzem úgy a nap végéig, hogy ez nekem elviselhetetlen volna. Elfáradok persze, meg minden, de jól esik. Bezzeg mikor odáig jutok, hogy kinyitom elektronikus levelesládám egyből elkap a csömör! Megragadja a bokám, és hányingert kelt bennem az egész univerzum iránt. Pedig az néhány ujjmozdulat, semmi több; és mégis!
Mindenki ismeri a spam fogalmát, ugye? Perszehogy. Jellemző. Bezzeg, ha a szalámit kéne megfüstölni, mindenki állna bambán, míg a drága hús megromlik! Na mindegy, ez egy másik hőbörgésre tartozik.
Szóval: jönnek ezek a fránya levelek. És miről szól tízből nyolc? Hogy akarok-e nagyobb falloszt, vagy csöcsöket. Melleket igen, akarok, csak nem magamnak. De hagyjanak már!
Mire jó ez kérem? Mi az oka, hogy mindenki méteres hímtaggal kell rohangáljon dolgai után a nagyvilágban? Egész biztos kell ez nekünk? Nekem ziher, hogy nem.
Az a büdös, mocskos szexuális forradalom; az az oka mindennek! Amiatt zaklat engem az ország valamennyi plasztikai sebésze (meg a jó pénz reményében persze)! Az női egyenjogúság, meg a szeretkezz, ne háborúzz! Ha nem lett volna az a sok marhaság, most minél nagyobb tűzerejű, kaliberű fegyvereket akarnának rám sózni, nem bantu-méretű hímtagot. Nem tudom, ki hogy van vele, de üdítőbb lenne a nap végén puskák prospektusaival farkasszemet nézni, mint a pornóipar eme remekeivel. Legalábbis nekem, személy szerint nem fakaszt mosolyt arcomon egy rám kacsintó pöcs.
Egyébként nem tűnik furcsának ez az egész? Már úgy globálisan. Összefüggéseiben. Vajh miért korcsosul az emberi faj egyre mélyebb szintre, miért nő meg a testi hibások száma, billen a gnómok felé a mérleg? Van persze része benne a pészmékernek, az inkubátornak, ésatöbbi. De szerintem ez is odaállhat nyugodtan a sorba. A plasztikai sebészet.  Lehet, hogy magánvélemény, de mit tegyek? Van ilyenem.
A változatosság kedviért jöjjön egy frázis a szokásosból: hogy volt ez régen? Vagy: hogy van most is a „primitívebb” népek közt? Párt az erősebb választ. Méghozzá milyet?  Olyant, aki alkalmas a legéleterősebb utódokat nemzeni/szülni neki (matriarchális, illetve patriarchális beállítottságúak válasszák ki a számukra jobban tetszőt). Mert így maradhat fenn a faj, a gének, biztosított a további generációk léte. Még az istentagadó Darwin elméletei is az átöröklésen alapulnak. A mai világtól ő is dús szakállát tépdesné kínjában.
Ugyanis, ha már meg lehet oldani a testi hibák látható megjelenésének elkendőzését, akkor minden rendben! Egy nyúlszájú, kacskalábú, púpos, szeplős falubolondja is válhat szívtipró Adonisszá. Pénzkérdés, semmi több. A mellek nélkül lófráló, kisebbségi komplexusoktól megkínzott, keskenyszájú leánykák pillanatok alatt vénuszi keblekhez és húsos ajkakhoz juthatnak, csak össze kell spórolni rá az összeget. Vagy apu fizeti. 
De a génjeikben benne van, kérem! Ott lappang a púp, ott lapul a szeplő, bujdosik a nyúlszáj; és ott is a kamaszkorba érve még mindig melletlen leánygyermekek születése van megírva! Bizony! Bármilyen hihetetlen, természet anyánkat nem olyan egyszerű átverni! Se szilikonnal, se zsírjuknak a seggükből ajkaikba történő átcsoportosításával!
Mellékesen ez a pénisznagyobbítás, meg a mellplasztika (erről majd talán máskor) amúgy még ezen belül is nekem a cseresznyének számít a hab tetején. Mert egy hegy méretű hímtag tulajdonosa már nem is akar tetszeni. A látszatra sem ad. Nem kell vennie a fáradtságot sem, hogy szépnek tűnjön. Minek? Elég az, ha méteres kolbász himbálódzik a nadrágszárban! Lehet annak tulajdonosa rossz futó, gyenge a kislabda-hajításban, sőt, a matematikai ismeretei is elég, ha csak amolyan foghíjasak. Mert ott van neki harminc centi puszta gyönyörűség.
Mindez a szexuális forradalom későn lecsapódott, káros mellékterméke. A pornó-generációk kibúvója bármi társadalmilag hasznos tevékenység alól. Elvégre a holdig nyúló erekcióval nem kell dolgozni, csak dugni. Így is megél belőle szépen az ember. Meg vagyunk áldva vele, mondhatom!
Így zárójelben hozzáteszem, ha a szarvasmarhát ezek szerint az elvek szerint tenyésztenék, nem ennénk mást, csak bikacsököt. Úgy bizony! Nem lenne se ízletes hátszín, nyálcsordító comb, csak egy fasz. Hatalmas, bikához méltó. Gazdája valószínűleg nyomna vagy száz kilót (hatszáz helyett), és három lába volna (négy helyett). De amit alátenyésztett a gazda! Szerencsére vannak még a szexuál-forradalmároktól mentes csücskei is az életnek.
Egészen biztos vagyok benne, hogy most sokan (főleg, akiknek nem tetszenek a fentebb leírtak) azt gondolják: önértékelési gondjaim vannak, esetleg a saját házam ég, azért fröcsög itt a nyálam dühömben. Ki kell, hogy ábrándítsam őket. Egyrészt: bármilyen hihetetlen, szerintem nem tartozik az ilyesmi senki másra – kivéve persze a tulajdonossal egy ágyban tartózkodó hölgyet (ki-ki maga dönti el, szám szerint hány leánnyal kívánja megosztani testi adottságait). Másrészt: el tetszettek siklani a lényeg fölött! A mondókám nem elsősorban személyes indíttatású (leszámítva azt a sok hülye levelet, amiktől begurultam). Ugyanakkor, ha szükségem lenne ilyen műtétre, csak spórolnék egy kicsit, és lássatok csodát: Belső-Ázsia méretű faszom lóbálhatnám a lengedező tavaszi szélben! Hagyjuk már!
Ja, majd elfelejtettem! A végén szeretném kérdéssel zárni ezt a kis eszmefuttatást. Lányok (főleg őnekik szólna ez az egész)! Biztos, hogy ez kell nektek (elnézést a tegezésért)? Elhiszitek, hogy csupán egy drága pénzen vásárolt, harmincas húsdarab jó apává tesz egy amúgy testi hibás, ötvenkilós, szeplőkkel túlzsúfolt képű kisfiút? Megfelelő társ egy életre a fogatlan, kopasz, elmebeteg szomszéd, csak azért, mert térdig ér neki? Kell nektek egy, a drogfüggő gazdája ocsmány, kelésekkel borított teste alatt himbálózó, félméteres néger farok? Megéri ezt sulykolni a másik nem agyába, hogy csak az a fontos? Anyukátok vajon mit mondana?
Nem hiszem, hogy férfiként kéne gondolkodnotok, mert Ti húzzátok a rövidebbet (még ha hosszabbnak is tűnik).
Erről ennyit. Nekem pedig nem marad más most, hogy kidühöngtem magam, mint hogy türelmet gyakoroljak, és törölgessem ezeket a szutyok leveleket. Piszkosul unom, elhihetik!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése