2013. dec. 1.

A NÉVADÓ





Bohózat egy felvonásban

Szereplők: Irodista hölgy, kopaszodó úr

Történik: Ma, bármely magyar kis-, vagy nagyvárosban


Nagy, de természetes fénytől mentes, betegen megvilágított irodahelyiség, gondosan fehérre meszelt falakkal. Középen négyszögletű, modern íróasztal, rajta monitor, néhány kupac papír egy asztali lámpa, és katonás rendben felsorakoztatott irodaszerek. A sarokban műanyag szobanövény. Már-már beteges tisztaság és rend, sehol egy félredobott papírgalacsin, vagy egy gondatlanul elhelyezett spirálfüzet. A középen elhelyezkedő asztalnál ülő, középkorú, jól szituált irodista hölgy rezzenéstelen arccal gépel, bámulja a monitort, melynek fénye erősen megvilágítja arcát. Az ajtón ekkor kopogtatnak. 



IRODISTA: Tessék!

A szobába belép egy ötven év körüli, kopottas, barna kockás zakót viselő, gondosan rövidre nyírt bajszú, alacsony, erősen kopaszodó úriember. A szinte évtizedek óta kihaltnak hitt kispolgárság igazi díszpéldánya.

KOPASZODÓ ÚR: Jónapot kívánok! Névadás ügyében jöttem volna…Tudja, a tegnapi nap folya…

IRODISTA: (ingerülten, a monitor elől fel sem pillantva) Foglaljon helyet!

A kopaszodó úr az íróasztallal szemben elhelyezett, már-már szürreálisan nagyméretű forgószékhez sétál és leül. Pár pillanatnyi kínos csend, feszengve pillant hol a plafonon villódzó neonfényekre, hol a sarokban álló műanyag fikuszra, hol pedig a gépelést félbe nem szakító hölgyre…

KOPASZODÓ ÚR: Tudja a tegnapi nap folyamán…

IRODISTA: (szemeit a monitorról ráemeli, tekintetével gyilkolni lehetne. Cinikus hangon kérdi) Várna egy percet, ha megkérhetném!?

KOPASZODÓ ÚR: (láthatóan szégyellve magát) Persze, persze, elnézést, bocsánat, tudja én mindig…

IRODISTA: (Újabb gyilkos tekintet, majd ismét pár perc néma csend. Az irodista hölgy befejezi a gépelést és tekintetét a kopaszodó úrra irányítja) Tessék mondani!

KOPASZODÓ ÚR: Khmm... Izé... Mint azt már említettem, a tegnapi nap folyamán.. Szóval.. Megszületett a kisfiam...(hatásszünet, az úr egyértelműen gratulációt, vagy valamiféle elismerést vár, ám a vele szemben ülő hölgy csak mogorván néz maga elé, várva a folytatást) és nekem azt mondták, hogy itt önöknél, a hivatalban… Itt tudom kérvényezni a nevének az anyakönyvezését.

IRODISTA: Jól tudja, mi több remekül! És miféle névre gondolt? Első sorba is, férfi, avagy női nevet szeretne a kicsinek?

KOPASZODÓ ÚR: (láthatóan zavartan) Mint azt említetem, fiam született, így gondolom…

IRODISTA: Pfiha! Maga csak ne gondolkodjon annyit! Árt a hajhagymáknak! Hol él maga egyébként? A középkorban? Manapság nem számít a gyermek neme! Ugyanúgy hívhatnak egy egészséges kisfiút Hozénak, mint Paulinának!

KOPASZODÓ ÚR: (láthatóan szégyelli magát, habogva válaszol) Igen...Valamit mintha hallottam volna erről…De…Azért ha lehet, én…Vagyis mi, a feleségemmel…Maradnánk egy kedves fiúnévnél.

IRODISTA: (halkan mormogva) Ő meg a felesége… Soviniszta féreg…(a monitor elől fel sem pillantva, enyhe, erőltetett mosollyal) És mire gondoltak?

KOPASZODÓ ÚR: Károly.

IRODISTA:  (A monitorról a vele szembe ülő férfira emeli tekintetét, egy pillanatig értetlenül bámul, majd gúnyos hangnemben teszi fel a kérdést) Károly!!??

KOPASZODÓ ÚR: Igen… Tudja engem is így hívnak, és jó apámat is így hívták. Molnár Károly Bendegúz volt a becsületes neve. Jómagam ifj. Molnár Károly Bendegúz vagyok őutána. Arra gondoltam… Vagyis gondoltunk…(kihúzza magát, elmosolyodik , láthatóan büszkén folytatja) Hogy a hagyományokat kissé megbolygatva a kicsit Molnár Károly Gézának keresztelnénk. Manapság, tudja…

IRODISTA: (Még mindig az előbb felvett arckifejezéssel, gúnyos, kérdőre vonó tekintettel) Egészen biztosak önök ebben? Mármint… Manapság egy ilyen név.. Meglehetősen sok macerával járhat…

KOPASZODÓ ÚR: (látható meglepődéssel, előzőleg mutatott, hirtelen jött büszkeségét azonnal elveszítve) Macerával? Hogy érti ezt, kérem!?

IRODISTA: Hát, tudja, egy ideje senki nem anyakönyveztet ehhez hasonló neveket. Károlyok, Bélák, Sándorok, vagy épp Lajosok már, megbocsásson a kifejezésért, úgymond kihaltak… Éppen ezért, az anyakönyveztetésük külön procedúrával jár. Engedélyeztetést igényel. Egy ilyesfajta művelet végrehajtása pedig nem egyszerű, hónapokba is beletelhet, arról meg nem is beszélve, hogy egyáltalán nem olcsó! Önök pedig, ha jól gondolom… (ekkor félbeszakítja mondandóját, pillanatnyi kínos csönd áll be.) Na meg gondoljon csak bele… Milyen sorsa lenne annak a gyereknek az iskolában? Hogyan néznének az osztálytársak egy… (Itt rövid hatásszünetet tart, s a kimondandó nevet, mintha afféle szitokszó lenne, sziszegve, már-már köpködve ejti ki a száján) …Egy Károlyra!

KOPASZODÓ ÚR: (A csatát vesztett ember letörtségével) Nos… Ebben az esetben mit ajánlana? Mit tegyünk? Van valamiféle gyorsabb és olcsóbb megoldás?

IRODISTA: Nézze, kérem! Őszinte leszek! Amennyiben ön ragaszkodik ehhez a Károlyhoz, abban az esetben egyértelműen nincs más megoldás… Vastag pénztárca… Ellenben ajánlhatok néhány igazán remekül csengő, jól bevált utónevet! Egészen biztos ön abban például, hogy az a gyerek teljes mértékben maszkulin lesz? Nem szégyen ám a mai világban férfiként sem Gilberta- vagy Zsaklinként élni… Nagyon kedves kis neveink vannak ám! Aloma, Androméda, Asma… Baucisz, Eudoxia, Polixéna… Állítólagosan hamarosan adhatóak lesznek a Paradoxon és az Aszpirin nevek is! Vagy éppenséggel, ha valami ténylegesen közkedveltet szeretne, csak üssön fel egy szakácskönyvet, növényhatározót! Áfonya, Aloé, Balzsam, Búzavirág, Kökény, Pipacs, Őzike… Az Oregánót és a Bölömbikát ugyan még nem anyakönyvezte senki, de bevezetésük már folyamatban van.. És oh, mily szépen csengnek az Ajándék, a Béke, és a Remény nevek! Vagy melyik csirkefogó tudna ellenállni egy kis Lolitának, esetleg Oráliának? (A hölgy itt meglepő módon elmosolyodik, és majdnem kacsint egyet a vele szemben ülő, kopaszodó úrra, ám annak megrettent arckifejezését látva időben észbe kap..) Elnézést kérek, kissé elragadtattam magam… Szóval… Azt mondja, ön mégis fiúnevet szeretne újszülött kisfiának?

KOPASZODÓ ÚR: (sápadtan, egyszerre megrettenve és kissé felháborodva az előbb hallottaktól) Igen, kérem, határozottan kitartok eme elképzelésünk mellett!

IRODISTA: Nos, kérem.. Ebben az esetben utána kell néznem az adatbázisban a legmegfelelőbb utóneveknek.. Egy pillanat türelmet… (Lázas gépelésbe kezd) Éééés… Meg is van… Nos…
(A kopaszodó úr már szinte tűkön ülve vár)
Van itt, kérem, rengeteg, szebbnél szebb, kifejezőbbnél kifejezőbb férfinév! Sehol egy kopottas Károly vagy egy lagymatag Lajos. Sehol egy gáz Géza vagy egy béna Béla, kérem!

KOPASZODÓ ÚR: Rendben, rendben, csak mondja már!

IRODISTA: Na de kérem, ne türelmetlenkedjen! Frissen született gyermekének hátralévő élete múlhat eme döntésen! Na, szóval: Ha méltóztatik figyelni és nem közbeszólni…
(A kopaszodó úr láthatóan szégyelli neveletlenségét, kihúzza magát, és csendben várja a keresztnevek áradatát.)

IRODISTA: Szóval: Nagyon menő mostanában egzotikus nevet adni gyermekünknek. Megannyi Abdullahot, Atoszt, Dzsmalt, Dzsasztint, Dzsínót és Enrikót anyakönyveztünk a közelmúltban. Roppant felkapottak lettek a mitológiai és történelmi eredetű utónevek is, egyre több az Achillesz, az Adonisz, a Brútusz, szaporodnak a Kolombuszok és Hannibálok is, csak úgy, mint az Odinok meg az Ossziánok. Eme témakörben döntésképtelen szülőknek leginkább a Hadúr nevet szoktuk ajánlani. Amennyiben ön nemesi család leszármazottja, vagy csak szeretné, ha az lenne, s gyermeke a proli Károly (eme nevet az undor félreismerhetetlen hangjával ejti ki száján a hölgy) helyett valami igazán előkelő utónevet viseljen, s az óvodában történő játszadozás során valami utcaseprőnél magasabb rangú szerepben tetszeleghessen, abban az esetben ajánlanám az Archibaldot, esetleg a Reginaldot. Filmes neveink tárháza is kimeríthetetlen, van itt az Anakintól a Kevinkosztnerig minden, ami csak elképzelhető… Amennyiben pedig… Khmm… Ön olyan… Izé, tudja… Szélsőséges nézeteket vallana… Abban az esetben is válogathat! Hunor, Koppány, Töhötöm… Ne adj Isten… Khmm… Adolf! Nem ítélkezik senki ön felett, habár… Na mindegy… (a kopaszodó úr felháborodásának adna hangot, mondván nagypapája testvérét Álmosnak hívták, mégse vágta a fejéhez senki, hogy fasiszta pribék lenne, ellenben az irodista hölgy megszakítás nélkül folytatja mondandóját) Amennyiben egyik név sem nyerné el tetszését, abban az esetben csapja csak fel a naptárat bátran! Épp tegnap anyakönyveztünk egy boldog kis Márciust! Hamarosan kérvényezhető lesz a gyermekek napok után történő elkeresztelése, csak egy kis adminisztrációs hiba miatt ez még várat magára… Tudja, etikai problémák adódtak a hét ötödik napjának névként történő alkalmazásával kapcsolatban…
(A kopaszodó úr lélegzete már percekkel ezelőtt elakadt, tágra nyílt szemekkel néz maga elé,
s egyetlen szó sem hagyja el a torkát, pusztán afféle hápogáshoz hasonlítható hangfoszlányok.)
IRODISTA: (pár pillanatig csendben ül, ujjával dobol az asztalon, órájára pillant, majd szóra nyitja pirosra festett ajkait) Sikerült választani, vagy adjak egy kis prospektust? Tudja, nem érünk rá egész nap… Az ajtó előtt leendő Zdenkók, Valdemárok, Pantaleonok, Merlinek, Zsorzsettek, Szindik, Szaraszvatik és Paszkáliák egész hadosztálya várja, hogy frissen kapott keresztneveikkel ők legyenek minden idők legnagyobb emberei, és meghódítsák a világot! Nem csalódhatnak holmi károlyok miatt, kérem! Viszont látásra! Jöhet a következő!

KOPASZODÓ ÚR: (Hebeg-habog, tántorogva feláll a székből, többször elnézést, kér, majd az ajtó felé támolyog) Vi-vi-vi…Viszontlátásra, kérem!
(Kilép az ajtón, erősen támolyog, verejtékezik, arca egyre vörösebb. Zakójának zsebéből nagy nehézségek árán papírcetlit és ceruzát húz elő, majd a falnak dőlve írni kezd)

„Kedves Mária!
Kérlek, bocsáss meg nekem, amiért csődöt mondtam, mint apa, mint férfi, mint ember egyaránt! Képtelen voltam frissen született utódunk, a kis Károly nevét anyakönyvbe vétetni, így nem érzem, hogy bármi más feladatra alkalmas lennék a továbbiakban. Már más idők járnak, s én képtelen vagyok eme időknek megfelelni. Pedig, oh, emlékszel? Annak idején mi voltunk a modern idők mintaképei! Nekünk volt először televíziónk, a miénk volt az első Lada a lakótelepen… De már más szelek fújnak… A gyermeket a saját érdekében nevezzétek inkább Ahmednek, vagy Istenke tudja, minek… Érdeklődjetek a hivatalban, ahol én nem jártam sikerrel. Adjátok drogdílernek, termékmenedzser-asszisztensnek, vagy a fene tudja, manapság mi a divatos foglalkozás. A régiségboltból már úgysem fog tudni megélni… Te pedig, kedves Máriám, kérlek, vigyázz magadra! Próbálkozz alkalmazkodni az új, fényes szelekhez! Mindig is talpraesett asszony voltál! Főzz naponta friss ebédet, takaríts ki legalább hetente kétszer, s ne hagyd, hogy az a szemétláda Kovács a ház elé piszkíttassa a mocskos tacskóját! Én azt hiszem, most meg fogok halni. A megtakarított pénzt az éjjeli szekrényem melletti szófán pihenő, bal oldali párnába varrva találjátok. Kérlek, osszátok be!
Csókol: Egészen idáig gondoskodó és hű férjed, ifj. Molnár Károly Bendegúz, régiségkereskedő, kit az unortodoxia vitt a sírba.
U.I.: A boltot adjátok el trafiknak!”

A kopaszodó úr ekkor már erősen verejtékezik, fogait csikorgatja, majd végül szívéhez kap és akár egy üres liszteszsák, összerogy a folyosón és elhalálozik. Eközben az ajtó mögötti irodában az asztalnál ülő hölgy lázasan gépel, arcát a monitor fénye világítja meg, a tőle balra elhelyezkedő nyomtató villog, berreg, és papírok repkednek belőle. Egy harsány „Következő!” felkiáltással tudtára adja a kint várakozóknak, hogy egyikőjük beléphet a bürokrácia szentélyébe. Az ajtón egy kopottas, szürke ballonkabátot viselő úr toppan be, barna, ódivatú kalapját kissé megemeli és udvariasan köszön. A hölgy tovább gépel, fejével biccent, hogy foglaljon helyet. A színpad fokozatosan elsötétül.


(Az írásban szereplő nevek 98%-a valóban külön kérelem nélkül anyakönyveztethető)

 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése