2013. dec. 4.

ETIKAI KÍSÉRLET--Mulder falloszáról, avagy az igazság hova át van?


Nem vagyok egy sorozatfüggő alkat. Nagyon egyszerű oka van. Gyermekkoromban rengeteg olyan sorozatot vetítettek, amit később áttettek hétköznap éjszakára (Csillagközi romboló). Egy gyerek pedig olyankor alszik, hiszen másnap várja az óvodai szocializáció. Olyan is előfordult persze, hogy egyszer csak nem vetítették tovább a filmet (Ki vagy Doki?), meg olyan is, hogy össze-vissza adták le az epizódokat (Xéna, Herkules). Mérhetetlen csalódottságomban tehát, letettem arról, hogy valaha is sorozatokat nézzek.  Főleg, hogy később kiderült, olyanok is vannak, amiket be sem fejeztek! (Hősök).
Na meg aztán az ember, mikor már több sütnivalója van, megválogatja mit bámul a képernyőn szabadidejében. Értem ezt úgy, hogy nyilván akármit fogyasztunk, cserébe tartalmat várunk. 
A hollywoodi „álomgyár” sorozatai és a mekkdonálcos hamburgerben az első közös pont, hogy elfogyasztásuk után csak űr marad, illetve egy nagyobb adag méreg a porcelántrónunkban.
Nem kisebb dologra vállalkoztam, minthogy egy ilyen álomgyári futószalagról leesett sorozat mélyére nézzek. Mit is akarnak üzenni az alkotók?  Mit rombolnak le? Mi a pszichológiája?
Módszerem a következő. Fogom ezeket az úgynevezett szereplőket, lehántom róluk a cukormázat, és kifilézve az olvasó elé tárom a destruktív ipari mocskot!
Alanyom pedig nem más, mint a Mulder fallosza körül forgó X-akták, a Kaliforgia!

Történet:
„Hank, a tősgyökeres New York-i Los Angelesbe költözik új regényének sikerében bízva, ám a siker és csillogás még várat magára. Helyette ex-barátnője utáni sóvárgás, kamasz lánya nevelésének atyai gondjai és a kicsapongó életvitele következményei töltik ki mindennapjait. Szex, drog és rock and roll életforma ez, hiszen Hank mindkét oldaláról égeti azt a bizonyos gyertyát. Életének talán egyetlen fontos férfi szereplője barátja és egyben ügynöke, Charlie (Evan Handler), aki a felszínen Hank ellenpólusa, ám hamar róla is kiderül, hogy a látszat olykor csal és a házasság intézményének mintaegyede nem is annyira tökéletes, mint azt kezdetben gondoljuk. Hank lánya Becca (Madeleine Martin) az egyedüli nő, aki igazán megérti a zűrös életű férfit és az egyedüli, aki elfogadja őt olyannak, amilyen és talán ezért is az egyetlen örök nő Hank életében. Hank életének fontos meghatározója Karen (Natascha McElhone), az ex-barátnő, aki kutya-macska játékot űz az íróval. Együtt élni ugyan már nem tudnak, és Karen mindent megtesz a "normális" élet elérésére, hiszen gyűrűs menyasszony és választottja egy érett férfi, akire mindenben számíthat - mondhatni Hank ellentéte. „ [1]

Tartalmaik:


Hank Moody:

Hank Moody tipikus esete annak, hogyan is hitetik ma el velünk, hogy a művész, az valami következetlen, mának élő bohém, aki közvetlen tapasztalatait az általa választott emberi mocsokból szerzi. Úgy tűnik a művész az, aki magának gyártja le a problémát, majd annak megalkotása után belemenekül mindenféle függésbe.
Eltűnnek a klasszikus, mágikus megközelítések a karakteréből. Művei általában hétköznapi bűnökről szólnak, amit az emberek egyébként szívesen zabálnak két pofára. Létsíkja, kizárólag a jelenre terjed ki, ahol problémái elől különböző függésekbe és cinizmusába menekül.


Karen:

Karen mintaképe annak az ellentmondásos nagyvilági picsának, aki a saját esküvőjéről csak azért szökik meg az arra járó alkoholista íróval, mert szerinte az kalandos! Gyakran „bíztatja” Hanket, hogy vállaljon végre felelősséget tetteiért, és éljen végre normális családi életet. Mikor Hank ezzel próbálkozik, valami pitiáner dolog miatt persze azonnal meneszti hősünket. (Újabb jelenetek dugásokról és sörösüvegekről) A férfi az neki valami olyan dolog, amire ha nincsen szüksége akkor leteheti a sarokba. Szeretne persze családi életet élni, ám mikor ez végre sikerülne, ő inkább New Yorkba megy dolgozni. Hankkel a házasságot avítt dolognak tartják, később viszont hozzá megy gyerekkori szerelméhez, aki sikeres író, és tanár. Igazából Hank és közte annyi a különbség, hogy ő nem szed be minden szart.

Becca:

Megállás nélkül azon fáradozik, hogy szülei újra együtt legyenek. Ha ez egy rövidebb időszakra összejön, akkor máris attól kezd félni, hogy újra elválnak. Élete gyakorlatilag folytonos szorongás, amit szülei terhelnek rá. Korához képest nem hülye, de mivel szülei mellőzik, ő is kapcsolati függésekbe vagy csetelésbe menekül. Tipikus„kamaszproblémákkal” küszködik. Igazi mai gyerek. Álma, hogy sikeres rockzenész legyen. Ez sikerül is neki, mikor az utcán pár csövesnek kinéző tizenéves lány beveszi őt egy zenekarba, és eljátszanak 2010-ben egy Alice in Chains számot!
(Nyugodtan ki lehet próbálni! Akinek bevált, értesítsen.)

Charlie Runkle:







Charlie annak a fajta kiszolgáltatottságnak a mintaképe, amelyet az ember maga választ.
Igazi papucsférj. Feleségének mindig igaza van. Szexuálisan teljesen aberrált. Gyermeket nem akarnak vállalni. Vazektómiát hajtat magán végre (elkötteti az ondóvezetékét). Problémáit ő is képtelen egyedül megoldani. Életképtelenül sodródik a jelenethalmazokban, ahol éppen kokaint szerez ha kell (női nyomásra), verekszik (női nyomásra), vagy kényszerből kinyal egy szintén aberrált öregasszonyt (női nyomásra). Marcy-val történő válásakor még a saját házából is elköltözik.
 A klasszikus férfi-nő szerep felborul, amely ugyan az egyenjogúságba van csomagolva, de igazi lényege, hogy a férfi a nő alá kerül. A vazektómia pedig, a család mint őselem kiiktatása, és sterilizálása.

Marcy Runkle:

Marcy Runkle az opportunista gazdasszony. Először is, drogfüggő. Drogfüggése még durvábbá teszi dühkitöréseit, melyek türelmes elszenvedője Charlie Runkle. Emellé párosul durva, önzésbe hajló akaratossága és önérzetessége. Igazából, bárkit lenyom ha kell, de ha őt bántják, ott kő kövön nem marad.  Jellemző, hogy mikor Charlie leszálló ágba kerül anyagilag, Charlie régi barátjához Stu Baggshez költözik, akinek egyébként nyíltan megmondja, hogy undorodik tőle. Baggs erre azt mondja, hogy rengeteg pénze van. Marcy bólint, hogy akkor mehetnek. Mindezt egy jelenetben.

Stu Baggs:



Az egyetlen zavaró pont talán az, hogy gyakorlatilag lenyúlja Charlie feleségét, aki elvileg jó barátja. Normális férfiemberek ilyet nem tesznek egymással. Házi nyúlra nem lövünk!





Mia Lewis:

Karen volt élettársának lánya.
Egy alkalommal elcsábítja a részeg Hanket, aki csak később tudja meg, ki is valójában Mia, ráadásul az is kiderül, hogy csak 16 éves volt mikor lefeküdtek egymással. Az ottani törvények értelmében ez pedofíliának számít. Hank ír is erről egy könyvet, amit Mia ellop, majd kiadja a saját neve alatt. Megkérik, írjon még pár oldalt, és ekkor derül ki, hogy igazából tehetségtelen, és hogy nem is ő írta. Tipikusan az a tinédzser, aki nem riad vissza attól, hogy a felnőttek világába is benézzen. A gyermek és felnőtt közötti határ megszűnik. Helyét átveszi az a módszer, és jelenség, ami sok családban is előfordul. Történetesen az, hogy mindig a gyerek győz. Joga van hozzá. Éretlenségét nagyon következetesen, és éretten használja fel. Mikor viszont beüt a krach, akkor várja az atyai megbocsátást. Ha ez meg van, bűntudat nélkül továbbáll. Ha már író nem lehetett szegénykém plágium útján sem, akkor inkább énekesnő lesz! Aki tehát nem tud írni, az legyen énekesnő.

A filmben minden túlzásokban jelenik meg. Az alkoholtól nem rohad szét az ember, a kokaintól sem sorvad el az orrunk, és kankót sem kapunk a sok agyonhasznált vaginától.
Ha látható mintákat integrálni szeretnénk, fogadjuk meg a következő pontokat:

-A hagyományos családmodell egy gonosz dolog
-A művészet mindenekelőtt beteges élvezeti cikk
-Legyünk szolgalelkűek
-Csak magunkra gondoljunk
-A függés az egy gyönyörű dolog
-Használjunk ki minden lehetőséget, és mindennel éljünk vissza amit a pofánk nem szégyell
-Ne legyünk lusták, új és felesleges dolgokat kipróbálni>> Az ingerküszöb kitolódásával mindig erősebb hatást akarunk. Ennek a végeredménye általában valamilyen szélsőség, vagy deviancia.
-Kizárólag pillanatnyi igényeinket elégítsük ki. Ösztönlénységre fel!
1.
Az aszkézisnek is két formája van. Az első esetben egyre több mindent vonunk meg magunktól, a másikban mindent felzabálunk.
2.
A sztriptízes videók után nem kell sokat várni arra, hogy megkívánjunk egy kecskét.


Egyébként nagyon érdekesen van ez kitalálva. A néző ugyanis tökéletesen átéli a karakterek problémáit. Sajnálja őket, vagy éppenséggel szurkol nekik, esetleg haragszik rájuk. Mindeközben persze tetszik neki amit lát, hiszen miről szól az egész? Féktelen kényelemről, és szórakozásról, ahol senkinek nem kell megdolgozni semmiért.

A szereplők teljesen statikusak és kiszámíthatóak. Jellemfejlődés egyáltalán nincs a történetben. Az igazi büntetés, vagy a deus ex machina elmarad. Erkölcsi tanulság nincs.

Minek?


Titkos záradék: Akit érdekel a Kaliforgia kvintesszenciája, az nézze meg az első rész, első pár percét az alábbi linken.


2013.12.03. 
















0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése