2014. febr. 17.

APADTSÁG,ELKENDŐZÉS,TESTBÉRISÉG


"nem vagyunk mi ostobák
se sármtalan fegyőrök
mi vagyunk kedveseim
zálogtalan jövőtök"


1.Általános értekezés

Ha az utcán véletlenül belefutok egy politikai standba mindig jókat nevetek magamban. Ott állnak ezek az aktivisták és  ha esik, ha fúj, lógatják az orrukat, vagy  dohányoznak, isteneseket káromkodnak, vicceket mesélnek egymásnak. Közben azért törődni kell a propagandaanyag biztos terítéséről is, szóval váltásban szórják a csillogó papírra nyomott okosságokat. Ilyenkor mindig elveszek egyet-egyet, lett légyen az bármilyen politikai mozgalom is. Szeretek nevetni. Minden röplapon (mióta vannak röplapok) hangzatos jelszavak szerepelnek.
Az emberek imádják a:
VÁLTOZÁST! BIZTONSÁGOT! MUNKAHELYEKET! SEGÉLYT! CSALÁDI PÓTLÉKOT! ATOMOT! ZÖLD ENERGIÁT! ÚJ KORSZAKOT! TÖBBET! JOBBAT! AUTÓPÁLYÁKAT! etc.
De a röplapon nagyon fontos a szavak sorrendje! Ez sok mindent elárul az adott mozgalom gondolkodásáról. A tömeg (bár közhely) tényleg olyan, mint az állat. Elemi dolgok érdeklik. Szesz, szex, cigi, munka (inkább munkabér). Az állat nagyon hálás, ha megetetik. Ha látják, hogy megint a kukoricás vödörrel jövök, már odagyűlnek a tyúkok, várják, hogy a magasból szórjam alá az éltető eledelt.
Valami ilyesmi volt a sorrend (Szándékosan nem nevezem meg az adott mozgalmat, mert ez csak egy példa. Az aktualitásokról való unalmas értekezéseket, és pártoskodó sárdobálást tartsák meg a napi- és hetilapok):
-MEGÉLHETÉST
-RENDET
-ELSZÁMOLTATÁST

A következesség a konstruktív gondolkodás sajátja. A megélhetés, nyilván azért szerepel az első helyen, mert az élvez prioritást. Az első az első, a második a második, a harmadik a harmadik helyen szerepel fontosságát illetően. Egyszerű ez.
Megértem az embereket. Elvégre mindenki megélni akar, és nem túlélni, és ez így volna helyes. De a tömeg pszichológiája miatt a megélhetést igenis az első helyre kell tenni. Az, hogy legyen még egy LCD tévém vagy, hogy tudjak egyáltalán utazni az országban, esetleg időben feltudjam adni a számláimat, fontosabbnak tűnik az én létfokozatomon mint a „rend”, és az „elszámoltatás”.
A „rend” kapta a második helyet. Az emberek nem szeretnek félni. Ki szeret? Ha ebben a retorikában használjuk a rend kifejezést, választópolgárunk azonnal a közrendre gondol, a közbiztonságra, gumibotokra, rendőrökre, cigányokra, halálbüntetésre és sorolhatnám hajnalig. A „rend” további és elvontabb aspektusai nem érdeklik.
Az „elszámoltatásé” a harmadik hely. Mostanában nagyon szeretik ezt a kifejezést. Úgy látszik, vérre szomjazik a közhangulat. Valaminek folyni kell! – kántálja szegény választópolgárunk-
De a tömeget ez nem érdekli annyira. Miért érdekelné? A bírósági perek, az ítélkezés, a vagyonelkobzások, a fő- és jószágvesztés, de még a száműzetés is, túl messze vannak a bérházak konyháitól, ahol reggelente minden politikai töltet nélkül forognak a kávéscsészék a hitelre vásárolt mikrohullámú sütőkben.  

Itt jön képbe a „SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG” jelszava. Bizonyos körökben nagyon szeretik szidni a francia forradalmat, a hozadékait, és vele együtt ezt a (ismerjük el) kiváló és teljesen logikus sorrendben felépített reklámszöveget. Nem célom és nem is feladatom értékelni ezt a történelmi eseményt, de vegyük sorra az összetevőit!

A „szabadság” élvezi az első helyet. Kiérdemelte! Egyben ez a legelvontabb fogalom a három közül. Lényegében arról van szó, hogy ki kell söpörni a régi rendet. Ebből értelemszerűen következik az „egyenlőség” (az 1 után a 2 jön!), hiszen ha kisöpörtük a régi rendet és létrejött a káosz, minden a nulláról indul, hiszen a káoszban mindenki egyenlő. Az új rend megteremtése pedig olyan, mint a zenei ízlés. Összehozza az embereket, és átvitt értelemben testvéri kötelékeket hoz létre.
Ugye milyen logikus a sorrend? Még a konzervatív körök által olyannyira szidott francia forradalmárok is tudták, hogy a legelvontabb (tehát a legátfogóbb) szinttől kell haladni a legközvetlenebb (tehát legelemibb) szintig.

De addig, amíg a gyomrunkon keresztül akarnak megfogni a nyakkendős fiókforradalmárok, és előbb akarnak ételt adni, minthogy megteremtették volna az ételt, mindig ez fog történni:

2. Parabola

Egy alkalommal történt, hogy éppen hazafelé mentünk D. cimborámmal és az aluljáróban az egyik gittegylet terepre küldött tagjai kábították a pórnépet. Nagyon megörültem, hogy D. előrelátóan elvett egy szórólapot. Gondoltam, majd otthon megvizsgálom miből is épül fel az új eszme. De mikor átvette a papírost, vöröslő fejjel összetépte, majd lekommunistázta a „szarháziakat”. Aznap nem sikerült ideológiai szintet lépnem. Kár érte.

2014.02.08.



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése