2014. ápr. 18.

ESZTÉTIKAI KÍSÉRLET III. - A Foshullám




Nem kell vájt fülű zenebuzinak lenni ahhoz, hogy észrevegyük a bevált sztenderdek örökké körbeforgónak tűnő áradatát, és hogy emiatt a zeneszerzés is valami olcsó portékává vált.





Szépítő idő:

Számoljunk a rock and rolltól, számoljunk a beattől, a punktól, a metáltól, teljesen mindegy. Az oldalhajtások mind rendelkeznek csak rájuk jellemző jegyekkel. Mindegyik hullám a maga aranykorában spanyolviasznak számított. És ezekkel semmi baj sincs.
De hányan emlékeznek mondjuk a UK82 vonal összes zenekarára? Nem túl sokan, vagy senki. De nem is kell. Csak az őrült szerelmesek gyűjtik és rendszerezik ezt a több száz vagy ezer együttest, miközben a bennük létrejövő történelmet megszépíti az idő. Itt van ez a szerencsétlen GG Allin is. Mindenki úgy sajnálja, meg isteníti. Mindenki a halála után lesz igazán nagy.
A hősöket mindig egy krízis (ez esetben szellemtörténeti) termeli ki. Régen felvettek egy kislemezt, aztán ha nem sikerült a dolog, az egész eltűnt a lefolyóban, tehát csak az innovatív, kreatív, és intelligens zenekarok maradtak fenn. A többiek pedig felszívódtak. Helyesen.
De mi van ma, amikor az öregedő és haldokló legendák után csak epigonok tömegei maradnak és születnek? Kíváncsi leszek miféle űr, vagy egyéb keletkezik majd, ha végre leáldoznak az előző évezred dinoszauruszai. Mert ezek azok. Önmaguk szobraként járnak-kelnek a világban, és mindenki a nyálát folyatja.

Foshullám:

De most más szelek fújnak. A Fosullám nem ilyen. A régiekben meg legalább égett a vágy hogy, lerombolhassák az előttük lévőt, sőt még azt is, ami táplálta őket. A Foshullám természete viszont olyan, hogy a múltat úgy akarja végképp eltörölni, hogy közben nem veszi észre, úgy csüng azon, mint a csecsemő a tejtől majdnem szétdurranó anyja mellén.

1.
Egy tribute zenekart tisztelek a hozzáállása miatt. Lényegében egy halott, vagy elérhetetlen dolog reprodukálásáról van szó. Az időutazásnak ez a formája egészen kellemes. Ráadásul térben is megéri, ha úgy jön ki a lépés. A tribute nem klón. Egy főállású tribute zenész legalább tökösen, és látványosan beismeri, hogy ő arra tette fel az életét, hogy valaki egészen más legyen, aki ráadásul már létezik, vagy létezett. Tehát mesteri szinten mímel egy már meglévőt, mert legalább tisztában van azzal, ő kevés a teremtéshez.

2.

A Foshullám gerincét a klónok alkotják.
A klón sokkal szörnyűbb. A klón elhiszi magáról, hogy ő éppen most pattintja ki a fejéből a zsenialitást. Közben így ülnek le zenekart alapítani:
-Csináljunk tankcsapdásat!
-Vagy olyat, mint az RHCP!
-És mi lenne, ha mi lennénk a magyar Flogging Molly?
A klón tipikusan az a figura, aki elhitte azt az ezüst tálcán kínált szart, hogy mindenki művész.
Mert hát lehet valaki mestere a hangszerének, lejátszhat fejből Jimi Hendrix, és Led Zeppelin számokat, ha 3 hangot nem tud magától egymás mellé tenni. Ismertem egy ilyen csókát. Emlékszem, egyszer hozott végre egy számot, amit ő írt. Hamar rájöttünk, hogy a Fuck the USA-t tette egy hanggal feljebb.
Ezek a rohadt klónok pedig már nem számolják fel magukat. Felvesznek egy RHCP számot és felteszik a netre. Ha pedig feloszlanak, akkor a másik szomszéddal csinálnak egy másik zenekart, de ezúttal az AC\DC alapjain.

Kényelmes rock and roll:

Ha már ilyen kényelmesen élünk jó, ha a rock and roll is kényelmes. Épp egy mini fesztivál épülete előtt szopogattuk a sörünket, mikor begördült egy BMW terepjáró benne egy egész családdal. Brutális méretű erősítőket is hoztak magukkal, kisgyermeket, egy főre két gitárt kemény tokokban. De a vasalthajú répagatyás hülye gyerek valamit elszúrhatott, mert az apukája rákiabált. Fellépésük végeztével kihordták a cuccaikat, majd apa és anya hazafuvarozta a kis lurkókat. Biztos meleg tejet is kaptak lefekvés előtt.

Ne exhumáljátok a holtakat:

A szervezők meg persze mindent elkövetnek, hogy ez így is menjen, hiszen abból élnek, hogy ezek a szarosok fizetnek azért, hogy játszhassanak. Ez olyan, mintha egy pék fizetne nekem azért, mert vettem tőle tíz zsemlét. És ezek a rohadt klónok nem számolják fel magukat. Úgy vélem, azt hiszik, igény van rájuk. A Foshullám marad, és vele együtt itt marad mindenkinek a fuldoklás.
-Égessétek el a szövegeitek gyerekek!
-Dobjátok el a hangszereiteket!
-Ne akarjatok az új Jimi Hendrix, Flea, meg Jimmy Page lenni. Ezek már voltak, vannak, vagy halottak.

2014.04.07.




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése