2014. ápr. 22.

HONECKER BOSSZÚJA INTERJÚ

Beszélgetés a kiváló salgótarjáni formációval múltról, jelenről, és legfőképpen nemrégiben megjelent, új lemezükről.

"tizenéves suhanclegény közterekre szemetel
pajtásokkal gúzsba kötve gázkamrába menetel
síri csöndes hétfő reggel, hétvégének vége már
péntek esti bulizókra meszesgödör mélye vár "
(Honecker Bosszúja: Fiatal-irtó)


- Szóval először is: Azoknak, akik nem ismernének titeket, meséljetek kicsit magatokról! Mikor alakult a Honecker Bosszúja, voltak-e elődzenekarai, és honnan a remek zenekarnév ötlete?

2005
BAZSU: Az együttes Salgótarjánban alakult, valamikor 2009 nyarának elején, de ezt nevezzük inkább második megalakulásnak. Az első 2005-ben volt, de az akkor még más néven (Cselepkezők) futó zenélgetés nem volt túl hosszú életű, olyan másfél évig tarthatott. Az eredménye egy sebtében összecsapott demo kislemez lett még 2005 végén, amire én nem vagyok valami büszke. Ebből amúgy csináltunk 20 darabot, rásóztuk az ismerőseinkre, és kerestünk rajta vagy kétezer forintot fejenként. Elsősorban miattam szakadt meg a zenélés azután, dobos nélkül kilátástalannak láttam kissé a helyzetünket. A két időszak közötti szünetben a Laci zenélgetett a Bálinttal saját szórakoztatásukra. Ezt nevezték ők Czinege-Molnár kettősnek. Aztán 2009-ben javasoltam nekik, hogy csinálhatnánk valamit újra közösen, ekkor már nem foglalkoztatott különösképpen a dobos-téma. Volt néhány ilyen-olyan szövegem, amire elkezdtünk zenéket kitalálgatni, így néhány hét alatt összeállt és rögzítésre került a Honecker Bosszúja demo (Hansastrasse 37), ami azért lehetett volna kevésbé összecsapott és hangzás terén egységesebb. Annyira én ezzel sem vagyok megelégedve. A Honecker bosszúja név a Laci egyik szomszédjától származik, aki amúgy méhész, és van egy IFA tehergépkocsija. Ezt ő elég sokszor javítgatta, ilyenkor bosszankodva emlegette mindig, hogy Honecker bosszúja… ez a szófordulat nagyon megtetszett nekem, és a többiek is támogatták az ötletet, hogy együttes névnek ez kiváló lenne.

CINCY: Nálam a zenélés első gondolata 2004 őszén merült fel, múzeumlátogatás közben. Nekem Lacibácsi az osztálytársam volt ekkor, és vele terveztünk valamiféle közös zenélést. Hirtelen felindulásból beszereztem egy gitárt, és megalakítottuk a Vad Nyugat nevű formációt. Volt is egy számunk, country punk stílusban. Ez a formáció nem sokáig működött, és már közben felmerült hogy kellene egy énekes. Bazsuval mi már korábbról ismertük egymást, általánosban osztálytársak voltunk, és mindketten Vizsláson lakunk. Reggelente általában így hármasban jártunk be a suliba, és bár Bazsu másik intézményben tanult, egy darabig együtt jött velünk, aztán délutánonként ugyanígy találkoztunk néha. Végülis ő így ismerkedett meg a Lacival, aztán vele bővült 3 főre a zenekar. A bővítés névváltozást is hozott, a lehetséges variációk közül a Cselepkezők elnevezés mellett döntöttünk.

LACIBÁCSI: Hármunk közül a legkorábban én kerültem kapcsolatba hangszerekkel. 2003-ban kaptam egy akusztikus gitárt, ami egy évig megvolt, de csak dísznek, mert semmit nem tudtam rajta játszani. A középiskolában volt két olyan évfolyamtársam, akik hozzám hasonlóan kedvelték a régi mulatós zenéket, így arra gondoltunk, hogy a minden évben megrendezésre kerülő iskolai gálán fellépünk valamivel (csak a hecc kedvéért). Borzasztó volt. Gondoltam, hogy szólógitáron könnyebb lehet játszani, így 2004-ben vettem egyet. Kiderült, hogy ezen sem könnyebb. A szintis barátommal még "felléptem" egy-két falusi hakni partin, de csak a húrokat sikerült elszaggatnom. Év végére azért már le tudtam fogni 1-2 akkordot is. Hosszas bajlódás után rájöttem, hogy nem kell erősítő, számítógépes kishangfalra kötve is jól tud szólni a gitár. Ezt alkalmaztuk aztán a Cselepkezőknél is, és a mai napig is így zenélünk a padláson. Az említett Cselepkezők nevet még én találtam ki a 90-es évek elején. A busz ajtajáról jutott eszembe ez a szó: amikor nyitódik és csukódik, olyan cselepkezős mozgást végez… 2006-ban egy rövid ideig 4 tagú is volt az együttes, de az akkori basszusgitárossal kb. 3 próbát sikerült lebonyolítanunk. Mivel nem volt dobosunk, Bazsu kilépett, mi meg ketten maradtunk Cincyvel. A közös zenélés eredménye egy Floaters nevű duó lett. Semmi mást nem csináltunk, csak elindítottunk egy tetszőleges dobot, és rágitároztunk. 6 számot vettünk fel így. A Kórház-temető c. számunk alapja is ezidőtájt született meg. Mivel túl nyugatias volt ez a név, úgy gondoltuk magyarosítani kellene, és egyszerűen Czinege-Molnár kettős-re változtattuk a zenekar nevét. 2008-ban 8 számot sikerült rögzítenünk, természetesen padlás körülmények között. Egy évvel később újabb számokat terveztünk, de ekkor szólt Bazsu, hogy mi lenne, ha mégis folytatnánk, de valami mással. Itt meg kell jegyeznem, hogy 2008-ban én, saját magam szórakoztatására már zenélgettem, és felvettem egy-két jobban sikerült szerzeményemet is.

- A közelmúltban jelent meg az új albumotok, erről mit érdemes tudni? Valamiféle visszajelzést kaptatok már vele kapcsolatban?

BAZSU: Először is azt érdemes tudni, hogy ez az album úgy másfél évvel ezelőtt lett volna már esedékes, de csak tavaly ősszel jutottunk el odáig, hogy ténylegesen felvegyük a számokat. A címe az, hogy Játszótér, ez amúgy az első szám címe is, és tizenkét dal van rajta. A sorban ez a harmadik anyag, volt először is a már
említett demo 2009-ből, aztán 2010-ben készítettünk egy 4+2 számos EP-t, Motorbicikli címmel. Az első kettőből csak saját magunknak készítettünk példányokat, ez a mostani viszont cd és kazetta formában is sokszorosításra került, minket kell keresni, ha valaki vásárolna belőle. Az ára 1200 forint. Visszajelzést így személyesen nem kaptunk, de tudomásom van róla, hogy több hardkórpankos illető szerint ez nagyon rossz, vagy ,,olyan mint egy gagyi Büdösök’’, és van aki meg állítása szerint 15 évesen írt ilyen szövegeket (aztán gondolom megtanult angolul). Engem amúgy ezek a vélemények elégedettséggel töltenek el, ha már így tudomásomra jutottak, amúgy meg nem igazán foglalkozok ilyesmivel.

LACIBÁCSI: A felvételeink minimál körülmények között készülnek, semmi más nem kell hozzá, csak egy számítógép, meg az ócska hangszereink. Egy kis utómunka, és kész is. Én vagyok az, aki megpróbálja az egészet hallgatható formába összerakni. Eddig úgy volt, hogy nálunk vettünk fel mindent, de most ennél az albumnál már mindenki a saját otthonában készítette a felvételeket. Az ének sáv kivételt képez, ezt majdnem profi körülmények között csináltuk meg Bazsuval a munkahelyemen, egy éjszaka alatt. Szerettem volna jó minőséget kiadni a kezeim közül, úgyhogy hosszú hónapokba tellett, míg elkészültem a számokkal. Végül is sikerült összehozni egy vállalható albumot. Ennél jobb minőségű anyagot szerintem felesleges csinálni, semmi pénzért nem vonulnék rendes stúdióba, csak azért, hogy jobban szóljunk. Egyébként ez a műfaj amúgy sem érdemel ennél többet szerintem. Talán a dobbal lehetne még valamit kezdeni!

- Mivel foglalatoskodtok így az album elkészülte után? Születnek mostanában új szerzemények? Egyáltalán: Hogyan születik egy Honecker-dal? Közös munka eredménye, vagy pedig egy valaki felelős általában egy-egy szerzeményért?

BAZSU: Én éppen dolgozok, ősztől meg folytatni tervezem a tanulmányaimat. Nem sok időnk van mostanában együtt zenélni, meg hely sincsen igazából, de ebben a Laci az illetékes. Az utóbbi időben jó, ha kéthavonta próbáltunk egyet. Új szerzemények viszont vannak, legalábbis két-három olyan szám, amik félkész állapotban pihennek egy ideje. Elég jók lesznek szerintem, a legfrissebb az nagyon slágeres!

CINCY: Bazsuhoz hasonlóan mostanában főleg a dolgos hétköznapokat élem, nem sok időm jut egyéb elfoglaltságokra. Zenélni is csak a próbák alkalmával szoktam. Esetleg ha időm engedi, inkább fotózgatok, vagy kirándulok egyet.

LACIBÁCSI: Nekem szinte alig van szabadidőm, rendszerint hétvégén is dolgozom. Ha zenélni akarunk, akkor megbeszéljük, és összejövünk nálunk a padláson. Most éppen felújítás alatt áll a helyiség, de remélem, júniusra készen leszek a festéssel és a padló lerakásával. Ezt majd egy padláskoncerttel fogjuk megünnepelni. Szerencsére még nem kerültünk olyan nagy alkotói válságba, szövegek persze könnyebben születnek, ez Bazsu reszortja. Én kizárólag a zenével foglalkozom. Leggyakrabban úgy születik meg egy dal, hogy Bazsu ír egy szöveget, és közösen kitalálunk rá valami dallamot. Volt már persze úgy is, hogy magam írtam meg a zenét. A Fiatal-irtó, a Napszemüveg, és a Paraszt c. dalokat például én komponáltam, a többieknek megmutattam, mit kell játszaniuk, és már készen is volt a zene… Néha persze nekik is vannak ötleteik, amit aztán bemutatnak a zenélés alkalmával, pl a Szieszta című dal nagyrészt Bazsu érdeme, én már csak a basszusgitáron alakítgattam utólag. Sokszor a szintin vagy a gitáron találok ki valami alapötletet, és ebből próbálom felépíteni a zeneszámot.
2013

- Mi a véleményetek a magyar „színtérről”? Véleményetek szerint mennyire beszélhetünk egyáltalán ilyesmiről?

BAZSU: Ha a színtér alatt a magyar punk szubkultúrát értjük, akkor szerintem itt is az érvényesül, ami úgy általában jellemző a magyar emberekre. Olyasmire gondolok, mint az összetartás teljes hiánya, aki csak tud keresztbe tesz a másiknak, irigykedik, és ebből kifolyólag utálja a másikat. Ellenséget keres, még a „saját” soraiban is. Ezt én úgy értem, hogy a három, négy vagy még több részre szakadt punk szubkultúra egyes csoportjai között áll fenn egyfajta feszültség. Persze én sem vagyok különb, nem nagyon vagyok kíváncsi „azokra”, tehát a másik csoportokra, és nem célom ezt a megosztottságot felszámolni, nem is lehetne célom, és szerintem ez jól is van így. Nem kötelező mindenkinek mindent szeretni. Az átfedés lehetne kicsit talán nagyobb az egyes „színtérrészek” között, de olyan emberekkel én nem szeretnék semmilyen közösséget, akik „csak azért is” elutasítják a másikat, nácinak nevezik, stb… az egy oldalhoz, merev szabályok szerint való elköteleződést én sosem szerettem. A menedzselt zenekarokat és hallgatóságukat pedig legszívesebben nem is említeném, de az szerintem tény, hogy ők vannak a legtöbben. Ezek a fiatalabbaknak fontos kezdőlökést adhatnak, könnyebb ezekhez a zenékhez hozzájutni, de idővel kinövi őket az ember normális esetben, aztán már csak nosztalgiából veszi elő őket, legalábbis én ezzel így vagyok.

LACIBÁCSI: Én őszintén bevallom, nem foglalkozom a mai zenekarokkal, sem pedig a színtérrel. Én leragadtam valahol a 70-es években. A zene egyre primitívebbé válik, csak a szubkultúrában lehet még érdekes dolgokat felfedezni.

- Mennyire vagytok aktívak koncertezés terén? Egyáltalán, mint salgótarjáni bázisú zenekarnak, mennyire van lehetőségetek a koncertezésre, mennyire fogékony a közönség a munkásságotokra?

BAZSU: 2012 novemberében léptünk fel először, azóta volt már néhány koncertünk itt-ott, meglehetősen ritkán, de szerintem ez elég is. Salgótarjánban én nem szívesen lépnék fel többet. Talán még Vizsláson a presszóban érdemes lenne egyet.

CINCY: Az utóbbi időben viszonylag sokat koncerteztünk a korábbi időszakhoz képest, ami elég furcsa, mivel a 2009-es újraalakulás óta 2012-ben léptünk fel először. Ez mondjuk Bazsunak is köszönhető, ő volt ugyanis az, aki kellő számú, vállalható saját szám meglétéhez kötötte a koncertezést. Igaz, ez a feltétel talán már egy évvel korábban is teljesült. A közönség előtti szereplésre Salgótarjánban nincs túl sok lehetőség a nem felkapott zenekarok számára, én csak egy helyet tudnék említeni, ami valamennyire még befogadó ilyen téren. A fogékonyságról ebben a régióban még csak annyit érdemes megemlíteni, hogy igény helyett főleg igénytelenséget lehet tapasztalni. Szerencsére a fővárosban nagyobb örömmel fogadtak minket, ami nagyrészt az értő közönségnek tudható be.

LACIBÁCSI: Sok évet kellett várni, mire felléphettünk a kisérdemű előtt. Én már korábban kötélnek álltam volna, de végül is így alakult. Mostanában úgy vagyunk, hogy, ha hívnak, akkor megpróbálunk eleget tenni a kérésnek. Itt Salgótarjánban nem értik, nem értékelik ezt a fajta zenét, amit mi játszunk. Az itteni koncertek sem sikerültek igazán jól, a hangosítás, a bénázás, a részeg punkok, mind-mind meghatározó tényezői voltak a koncerteknek. Nem szeretek ebben a városban, ennek a közönségnek játszani, Salgótarján nem érdemli meg ezt a fajta zenét. De úgy vettem észre, hogy Budapesten azért elismernek minket néhányan. Külön megemlítem az Opus Nullt, az Óvantagot, Bérces Ádámot, akikkel sikerült jó kapcsolatot kialakítanunk a koncertek során, és kölcsönös szimpátia alakult ki közöttünk.

- A Honecker mellett vannak bizonyos projektjeitek (Czinege-Molnár Kettős, Sírgondozók…) ezek mennyire aktívak?

BAZSU: Ezek időszakos projektek, a Sírgondozókat például akkor találtuk ki, amikor ketten zenéltünk a
Sírgondozók
Lacival, mert a Cincy távol maradt azon a szombaton holmi strandolás ürügyén. Miközben ő a barátnőjével sakkozott a medencében, mi a padláson úgy döntöttünk, hogy variálunk a hangszerekkel, én elkezdtem gitározni, a Laci meg leült a két szinti elé, és aztán ez lett belőle. Egyébként szoktuk cserélgetni a hangszereket hármasban is, de általában megmaradunk a kísérletezgetés szintjén. Az említetteken kívül van több különböző fantomegyüttesünk is ebből kifolyólag: A.S.P. (Anettka Space Project), Bermuda Háromszög, Bobden, Pécskő Trió, Vallásos Nevelés. Ezek jelenleg egyáltalán nem aktívak, egyedül a Sírgondozók nevezhető amolyan „félaktív” státuszúnak, tervbe van most véve, hogy felvegyük végre normálisan a még 2011-ben kitalált dalokat, és akkor - kicsit megkésve ugyan - lesz ebből egy EP majd, valószínűleg még idén nyáron.

LACIBÁCSI: A Sírgondozók 4 számos albumának felvételei folyamatban vannak. A Czinege-Molnár kettős jelenleg inaktív, valamint a saját Lacibácsi projektem is pihen egy kicsit. Tavaly felvettem kb 10. számot és még hozzácsaptam egy-két régebbi felvételt. Ebből lett a Lacibácsi demo album. Év elején gondoltam újra felveszem az eddigi számaimat, de még csak 3 felvétel készült el… Idő kérdése minden…

- Zeneileg avatatlan fülek gyakran hoznak titeket párhuzamba a(z egyébként remek) Csermanek Lakótelep zenekarral. Ez menyire zavar titeket? Mely formációk voltak egyébként hatással munkásságotokra?

BAZSU: A zeneileg avatatlan fülek nem ismernek sem minket, sem a Csermanek Lakótelepet. De lehet, hogy én rosszul értelmezem ezt a szóösszetételt. Persze a kérdést értem én, az tény, hogy nagyon hasonló a zene, amit csinálunk, de engem úgy nem zavar ez. Nekem a Csermanek Lakótelep a kedvenc hazai zenekarom, én ezt nem tagadom. Szövegileg meg a Büdösökhöz is hasonlítanak egyesek minket, már ezt is hallottam, de ezt sem bánom, nem zavar. Kétség sem fér hozzá, hogy nagy hatással voltak rám a szövegírást tekintve. Alapvetően olyan témákról írtam a dalokat eddig, amiket illetően hiányérzetem volt így vagy úgy. A saját magam, illetve a két barátom igényeit elégíti ki ezért a legtöbb dalszöveg. Hogy ehhez a zenei eszköz ez a Csermanekék által kitalált „sablon”, azt én nem bánom, ha ezért valakinek ellenszenvesek vagyunk, az az ő baja, ha meg tetszik ennek ellenére is valakinek egyik-másik dalunk, az is az ő baja. Persze jól esik, hogy vannak pozitív visszajelzések is. Az említetteken kívül rám hatással voltak még a régi magyar punk és újhullámos zenekarok, néhány lakodalmas együttes a rendszerváltás idejéből, a „nóje dojcse velle”, Pozsonyi Ádám és Barangó munkássága, meg néhány zenekar a közelmúltból, ami leginkább ebbe az antiliberális pánk vonalba sorolható. Aztán fontos még a kanizsazene.atw.hu (ezt amúgy ajánlom mindenkinek, aki nem ismerné), a debreceni Kondor testvérek együttesei, meg talán a szintipop és darkwave zenék is, amiket hallgatok, bár az utóbbi inkább csak a Sírgondozóknál említhető hatásként.

CINCY: Még a kezdetekkor igen vegyes stílusú zenéket hallgattunk, én a punk és a régi heavy metal, hard rock zenéket részesítettem előnyben. Ha ki kellene emelnem pár együttes, akkor a magyarok közül a Rózsaszín Pittbull zenekart, a Hatóságilag Tilos-t, az Ossian-t valamint a Macskanadrág-ot említeném, ezek voltak a személyes kedvenceim. A külföldi együttesek közül pl. Iron Maiden-t sokat hallgattuk Lacibácsival az iskolai szünetekben. Az együtt töltött idő alatt sokféle zenét mutattunk egymásnak, és így a végén nagyon vegyes ízlésvilág alakult ki mindhármunkban. Talán ez is közrejátszott a Honecker számok számomra meghatározhatatlan stílusának kialakulásában. Persze az utóbbi években sokat hallgatott Csermanek Lakótelep, Büdösök, vagy a Kondor produkciók hatása is erősen érződhet a dalainkon.

LACIBÁCSI: 2006 nyarán fedeztem fel magamnak a Csermanek Lakótelepet, a hozzám eljuttatott Élettér-Elmélet felvételek által, nekem ekkor már volt internet elérhetőségem. Mutattam is Bazsunak, hogy hallgassa már meg, milyen fasza zene ez. Aztán megtetszett a basszusgitár, vettem is egy olcsóbb fajtát - egyébként mai napig ezt használom - és 2009-ben, amikor újraalakult a trió, javasoltam Bazsunak, hogy olyan csermanekeset lehetne csinálni, tehát egy szintetizátort is bevenni a hangszerek közé. Ennek örömére beszereztünk a kívánt hangszert. Szerintem a Honecker soha nem másolta a Csermaneket, csak hasonlít rá, de tény, hogy hatással volt a zenekarra. Balázs közben egyre profibb lett szövegírás tekintetében, nekem meg egyre kifinomultabb lett a zenei ízlésem. Több évig csak magyar zenét hallgattam, főleg Omegát. Aztán Cincy révén megismertem a hard rock zenéket, Bazsu meg ajánlotta a punk és a new wave zenekarokat. Évek óta a progresszív rock irányzatot tekintem a könnyűzene komolyzenéjének. Ötleteket is szívesen veszek ezekből a zenékből. Magyarok közül az East, Color, Solaris, Panta Rhei… külföldiek közül az Eloy, Epitaph, Saga, Rush, Camel, meg még sok más… nagy hatással voltak, vannak rám. Egyébként rengeteg zenét ismerek, és hallgatok is, főleg lemezről, mert számomra ez jelenti az igazi zenehallgatást. Kifejezetten szeretem a munkásmozgalmi dalokat, főleg most a padlás felújítás közben igazi élmény ezeket hallgatni. Nincs annál csodálatosabb dolog, mikor felteszünk egy lemezt, és leülünk egy pohár borral a hangfalak elé…

- Végezetül üzennétek valamit a rajongóknak, a blog olvasóinak, esetleg a mai fiataloknak, fesztiválozóknak, vagy akárki másnak?

BAZSU: Az értő urak (és ha vannak, hölgyek) vegyenek cédét meg kazettát, mert meg akarunk ebből gazdagodni, nekünk igazából az egész csak erről szól! (Na meg ugye szex, csajok, rock and roll) A fiatalok pedig kábítószerezzenek, és egyéb módokon is rövidítsék az életüket minél inkább, kevesebb nyugdíjas lesz legalább a jövőben. Ja, meg aki kért előzetesen az új lemezből, és félretettem neki, az jelentkezzen!

CINCY: A minimális számú rajongónak annyit, hogy jöjjenek a koncertekre, garantáltan családias lesz a légkör! A fiatalokról,  fesztiválozókról mindent elmondanak a témában készült Fiatal-irtó és a Ne menj fesztiválra! című dalaink, úgyhogy ehhez nincs további hozzáfűznivalóm.

LACIBÁCSI: Ha már egy ember azt mondja a zenénkre, hogy ez jó, akkor már megérte csinálni! Üzenni nem üzenek.

A zenekar frissen elkészült albumába belehallgathattok itt: BANDCAMP
A koncertekkel és minden egyéb friss információval kapcsolatban figyeljétek: FACEBOOK
A lemez megvásárlásával kapcsolatban pedig itt érdeklődhettek: honeckerbosszuja@gmail.com
 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése