2014. máj. 29.

A BARNA HAJÚ VIRÁG

Családunk női részlege olykor merész kísérletezésbe kezdett a körömlakkokkal és rúzsokkal. Nyíltan szembefordultam velük, és undoromat úgy próbáltam meg kifejezni, hogy elfutottam. Persze ők sarokba szorítottak, és nem úsztam meg a színes testrészek áradatát. Borzasztó volt.

A körömlakkot egyébként megszoktam már. Sőt, igazából vannak egészen jó árnyalatok. Mármint a nőkön. Mondjuk a rózsaszíntől mindig kifordul a belem. Olyan mintha malacbőr lenne a köröm helyén. Egy barna bőrű asszony pedig kifejezetten gusztustalan rózsaszín mancsokkal

 A rúzs képen jó, de egyébként mi értelme van? Ragad is, el is kenődik, az íze se jó, mindent összefog, és a francnak se akar lejönni. Tudom, mert megkóstoltam natúrba.

Az indukció módszerénél maradva, személyes tapasztalatok után, térjünk át az általánosra. Hangsúlyozom nem a fent leírtak teljes eltörléséről lesz szó, hanem egyfajta újabb kísérletről!
Bizonyára találkoztunk már buszon, boltban vagy más egyéb helyeken olyan nagyra nőtt hölgyekkel, akik nem azért lettek nagyok, mert későn vették el őket az anyai csöcstől, hanem azért mert ekkorára nőttek! Szuszognak, veri őket a víz, és igazából semmi szép nincsen bennük. De ronda sem!  Mégis, bennük van az a belső késztetés, hogy műkörmöt csináltassanak maguknak. Kérdem én, minek? Felvesz egy teljesen piros szettet melegítőstől meg fürdőszoba papucsostól és hozzá, valami Pataki-féle giccsbe hajló műkörmöt rendel. De miért?

Opciók:
-         Tisztában van vele, hogy nem néz ki sehogy, ezért reakciót kíván kiváltani (bizalmi állapot)
-         Tisztában van vele, hogy nem jó ő, úgy ahogy van, ezért mintegy elterelésképp ragasztatja magára a kényelmetlen felesleget (elterelő állapot)

-Te! Ez igazi műköröm?
-Igen!

Jut eszembe ez a középiskolai beszélgetés.

Az elterelés állapota egyébként működik. Magam is megtapasztaltam. A kalauz hölgy semmiféle reakciót nem váltott ki se belőlem, se férfitársaimból egészen addig, míg elő nem kapta a krumplimarkolóit. Én kérem, teljesen ki volt készülve. Úgy dobtam az aprót a kezébe!
 Aztán persze van ez a mondás, hogy a szépségért meg kell szenvedni. No, ez egy nagy igazság! Egy hölgy ismerősöm is csináltatott magának műkörmöket, és mindig azon agyaltunk a többiekkel hogyan törölheti ki? Kíváncsiságunk erősebb volt, mint az illem, és rákérdeztünk. Megtudtuk, hogy a törlőpapírt egész egyszerűen a kézfeje köré tekeri, majd annak élével reszelő mozdulatok végez. Utána kezet most.

Javaslat: Így csókoljanak kezet!
Mottó: A süldő lába akkor is süldő marad ha estélyibe öltöztetjük.

A másik gondom ez a hajszín dolog. Vannak ezek a természetes színek. Nincs azzal semmi baj, ha egy barna hajú asszony szőkét akar magából varázsolni vagy éppen fordítva! Sőt! Tegye csak, ha jónak látja, de vannak egészen extrém (és mára már megszokott) árnyalatok is. Ott van ez a vöröses valami, amit nemes egyszerűséggel „pörköltszőkének” kell neveznünk életünk hátralévő részében. Vagy a rózsaszín, a kék, a zöld és még sorolhatnánk.

Jó persze a leg(nevezzük most így)konzervatívabb férfi is megnéz egy kék hajú nőt, mert érdeklik a furcsa dolgok. De csak egy pontig. Mondhatnánk persze, hogy itt csak holmi ősasszony ideált kerget az író, de mégsem mondhatjuk, hiszen:

Végiggondolva a dolgot, miféle lelkületű ember az, (mindenféle nemtől függetlenül) aki olyan dolgokban keresi a kiteljesedést (ezúttal a kinézetnél maradva) amely valójában nem létezik? Nem része az ő természetes állapotának. A kísérletezés ilyen értelemben persze megengedett, és mint külső dolog valóban létezik, de egyébként nem valóságos, mivel a tárgynak nem része az éppen hozzárendelt minőség. Következésképp a rózsaszín virág létezik, de barna hajú virág nem létezik, következésképp barna hajú asszony létezik, de rózsaszínhajú asszony nem létezik.

Javaslat. Forró vizet a kopaszra!
Mottó: Árvalányhaj

Zárótétel:

Szerkesztőségünk nem foglalt egyöntetű álláspontot a kérdésben. Sőt, egyikünknek nagyon tetszenek a fent leírtak. A felzaklatott konyhalelkek sirámait e-mailben vagy kommentben várjuk. Mielőtt pedig valaki azt mondaná, hogy kirekesztő vagyok szeretném ha tudnák, hogy az igazi diszkrimináció az, mikor egy gyönyörű szőke hölgy ahelyett, hogy velem beszélgetne a Duna partján, inkább egy színes bőrű fiatalemberrel andalog tovább egy napos budai délutánon.

2014.05.26.




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése