2014. máj. 14.

Európa, vulva, virsli, a két szőke nő nem jól néz ki.

Az osztrákok jól bejáratott toleranciagépek lettek, nem is kell meglepődni a Puncikolbász mutatványán. Az egészséges ember felháborodott, hogy biz' ide jutott Európa, az ínyenc liberálisok meg kézenfogva táncikáltak, mondván: "Végre nem náci, nem klerikális, nem homofób az európai zeneipar."



Lehet örülni, mi bőgatyások is megmutattuk ki a magyarok legjobb, Euróvíziós dalfesztiválra méltó dalológépezete. Egy néger, dzsungelösztöntől vezérelt, angolul éneklő lény, aki magyarul nem tud folyékonyan beszélni. (Pedig aki nem beszél magyarul, az alapból alsóbbrendű.) Aki a hajógyárin úgy megvert egy embert, mint a rongyot.
Magyarként és európai kultúremberként kötelességünk levetkőzni a "mi nyelvünk a legszebb" című doktrínát és angolul énekelgetni valami középszerű, selejtes, beteg, amerikacumizó finomságot. Magyarként és igazi európéerként kötelességünk valami igazán nyugatit, talán már nem is európait nyújtani tálcán a nagyérdeműnek. Valami jenkiset. Hiszen Európa, a jó öreg Európa annyira színes, hogy csak a MÁS előadókat viseli el. Milyen színes a mi Európánk!

Szőkék, szépek, és többen vannak, mint egy. Nem megfelelő.
Az orosz előadók is levetkőzték a lingvicizmus fajelmélettől vezérelt gondolatát és angolul énekelték el a nyereményre pályázó slágert. Ez nem elég! A szőke, kék szemű, heteroszexuális, gyönyörű, szép nők nem tiszteletreméltóak. Ki is lettek fütyülve tekintettel a politikai helyzetre. Hogy is szól az a liberális nóta? "A művészet nem politika!"
Nos, ha ez a szabadelvű felvetés nem hibádzik (pedig tudjuk jól, hogy hibázik) akkor csak egy lehet az oka a füttyögésnek. Tudjuk jól, hogy mi. Hogy a két szép szőke szláv lány nem elég jó nekünk. Vagy hibádzik, vagy nem hibádzik, ez a két lehetőség van. Bármelyik is igaz, a mi jó öreg Európánk kirekesztő lett. Liberálnáci.

Liberálnáciként a kisebbségek kivetülését kell a pódiumra citálni, még akkor is, ha az a kisebbség egy nem létező kisebbség. Létezik a kétfejű emberpatkányok kisebbsége? A négylábú, orosz tacskócigányoké? A szakállas transzvesztitáké? Háromból nulla!

Jó ötlet ez az Euróvíziós dalfesztivál egyébként. Évekkel ezelőtt néztem valamelyik döntőt, és egy délszláv csapat valami igazán egyedit rakott le. Sajnos nem emlékszem rájuk pontosan, de tetszett a zenéjükben a nemzeti sajátosság, a saját nyelven való éneklés. Mondanom sem kell, be kellett érniük a hátsó helyezések valamelyikével, mert egy angolul éneklő, se nemzeti, se individuális egyediséget nem mutató szutyok nyert.
Ha mindenki a saját kultúráját, nyelvét hozná a színpadra nem lenne színesebb az egész? Izgalmasabb? Nem éreznénk azt, hogy megismerhetjük a másik kultúráját? Dehogynem, csak már szétrágott csontként ficeg ki mindig a szánkból, hogy "nem ez a cél".

A jövő délszláv ikonja
Pedig tudjuk jól, hogy az emberek nagy része ma Magyarországon szereti nyelvét és kultúráját, tudjuk jól, hogy az arcunkba robbanó, fekete szemeteszsák leve csak keveseket hoz lázba, tudjuk, hogy Európa nem ilyen. Tudjuk, hogy a délszláv egy tökös emberfajta és szeretnénk, hogy olyan is maradjon. Őket szeretnénk látni, nem egy Vulvavirsli Stankovicot. Szerintünk két tejeskávé között nincs színbéli eltérés, a fehér és a piros löttyök között viszont igen.


                                                                                                             GBucó

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése