2014. jún. 4.

Körösztanyád, a Vajákos Biri (szerelmetes gyermekem)


Na kérem, a minap az az érzésem támadt, hogy nyomban leég a hajam az emberi ostobaság máglyája mellett ücsörögve, s megmártózva annak tisztítótüzében. Kaptam ugyanis egy cikket. Illetve tudományos értekezést, ami újabb mélységeit tárta fel előttem a mai ember megvezethetőségének. Meddig juthatunk még? – merült fel bennem a kérdés. Hol a vége?

Na de, hogy érthető legyen mindenki számára a dolog mibenléte, idéznem kell egy kicsit az említett disszertációból, még ha nem is fűlik hozzá a fogam – azért nem szó szerint.

Az író, egy hölgy (mi más?) megemlít néhány fantasztikus felfedezést eleink hitvilágának, szokásainak, és az ezotéria gyógyító tulajdonságainak összefüggésében. Már eleve ez a feltételezés is kissé meredek, és még hol van maga a kifejtés, az indoklás?

Kezdjük a tánccal! Nem tudom, a kedves olvasó tudta-e, hogy a régiek nem azzal a célzattal táncoltak aratás végeztével, a lakodalmakon, vásárok alkalmával, hogy az egyhangú robotot megszakítva mulassanak végre. Kieresszék a gőzt. Ugyan! Kéremalássan, ez mind tévhit! A fáradtság elűzését célozták meg evvel, hisz mozdulataik természetfölötti tulajdonságokkal bírtak, s ebből merítettek ősi energiákat. magából az életfából. Bizony. Példának okáért a cikk szerzője megemlíti, hogy a legényes valamennyi mozdulata egy-egy zodiákus jelnek felel meg (már itt majdnem lefordultam a székről)! Tehát még véletlenül sem az ügyesség és virtus csillogtatása végett ropták oly csodásan, főképp nem a gyengébbik nem elkápráztatásáért. Hanem egy ősi, belső, ha úgy tetszik: spirituális parancsnak engedelmeskedtek. Szegények, ha tudták volna! S a csapásolások, a taps és a csujjogatás is a csakrák és meridiánok tisztogatását, kipuculását szolgálta. Azért megnéztem volna, ahogy ezt megemlíti nekik a kedves szerző. Sanszos, hogy vajákos asszonynak, boszorkánynak hívják, esetleg szolidan megégetik egy faluvégi bikkfa-máglyán.

Nem szabad leragadni azonban a táncnál! Haladjunk, haladjunk, van itt még! Ének, zene! A csakráink (mert vannak olyanjaink, ezek szerint) mindegyike lefordítható egy szolmizációs hangra. Csüccsenjünk bele egy kád vízbe, illóolajat neki, s a víz alá merítkezve duruzsoljunk egy alfában edzett, meghitt „do” hangot. Erre fog válaszolni a gyökércsakra. Csapra verjük, hogy megcsavarjam. Berezonál, kérem!

Aztán, ha ezzel megvagyunk végezzünk egy kis nyelvtani játékot, csakis tudományos alapon! Minden csakránk (na jó, ennek a szónak nincs értelme...mostantól sapkának fogom mondani) ugye egy-egy hangnak felel meg, arra reagál. Mégpedig sorrendben. Ha rezegtetjük őket, a sapkák válaszolnak. Namármost: ha a sapkák szolmizációs hangjait sorrendbe tesszük fentről lefelé, valamennyit visszafelé olvassuk (a szívsapka kivételével), s az „O” betűk helyibe „Ő” betűt helyezünk az alábbi kis mondatot kapjuk: itt áll ős fa ím erőd. Kész. Ledobtam az ékszíjat.

Néni kérem, azt tetszik tudni, hogy ha a „mama” szóból elvesz egy betűt, s hármat kicserél megkapja a „sör” szót?

Ezt az áltudományos belemagyarázást már hangos szentségeléssel nyugtáztam, miközben azt se tudtam, sírjak-é, avagy kacagjak. Elvégre nevetséges. De mégis komolyan veszik!

És még képes ezt is fokozni a lelkem! Ezt tessenek meghallgatni: szépemlékű Kodály Zoltán vajh azért nevezte így a hangokat, mert tudta, hogy spirituális jelentésük van? Minden bizonnyal odaátról súgták meg neki. Ezt így leírja. Istenlássalelkem, nem teszem hozzá a fantáziám csapongó töltelékeit..

Csak utánajártam, ki is ez az ősasszony, ez az Emese álma. Egy született bionóm (Biognóm? Mindegy.) Ő allergiás minden gyógyszerre, bár ez nem magyarázza meg, miért is beszél hülyeségeket. De ettől még hivatástudata nőtt, valahol a bal szívsapkája és a gyökérsapkája közt, ami nyomja a retinkuláris meridiánját. Osztogatja a jótanácsokat, és saját kis csapata van, meg minden, ami kell egy alapos hülyítéshez.

Nincs bajom azzal, ha valaki kerüli a kemikáliák használatát. A gyógyfüvek tablettákkal szembeni alkalmazását (asszem manapság homeopátiának hívják, csak, hogy érdekesebben hangozzék) sem ellenzem. Fűben, fában orvosság. A sógorok által kräuternek nevezett gyógypálinkákat egyenesen üdvös gondolatnak tartom. Viszont ha már ilyen szintű, ostoba ideológiákat raknak mögé a népek, az kérem gyomorforgató. Főleg, ha megnézzük, kik is vallják ezeket a természetközeli elveket, kik a legnagyobb szószólói az ezoterikus életmódnak. A városi, unatkozó háziasszonyok. A benzingőztől elbutult, céltalan középosztálybeliek. Nincs ebben valami visszás, kérem?

Van egy nagyon közeli példa a családomban erre az embertípusra, mégpedig egyik unokatestvérem, épp velem egyidős, háromgyerekes családanya. Pereputtyával kiköltöztek két esztendeje egy jurtába, alomszékbe (gyakorlatilag szalma a budiban, lehet vele kertet ganajozni) ürítenek, zöldséget majszolnak, házimalom, házikecske, waldorf óvoda. Teljes ideológiai káosz, és életképtelen vergődés butapest határában, mindezt az interneten napi szinten, gyakorlatilag percről percre követhető formában.

Ne csináljuk már! Kétféle ember van: akinek való, meg akinek nem. A regölyi kultúrantropológus, ősember-forma, szakállas kovácsmesternek való. Minden szempontból alkalmas erre az életre. Na unokanővéreméknek (meg a hozzájuk hasonló, legényessel sapkatisztogatóknak) nem. Ez csak egy társadalom-szülte népbetegség, menekülés, de halálra ítélt vergődés, mert alapja, az nincs neki, csak sok hangzatos csodája, amik az első farfekvéses baba halálával összeomlanak. Régen ez benne volt a pakliban, ezért is volt akkora a szaporulat (meg nem volt fogamzásgátlás, szexőni meg ugye köll!) Ti nem erre vagytok már szocializálva, gyerekek! Ne bohóckodjatok, könyörgöm! Vagy ha komolyan gondoljátok a dolgot, adjátok el a többszázezres nótbúkot, hibridautót, vegyetek egy lepusztult tanyát valahol nagyon messze, járjatok gyalog, éljetek a földből, és ne a népbutításból!

Bár meglehet, hogy én tévedek. Ha jobban belegondolok, ebben a Kodály-féle szolmizációs sapkatisztításban lehet valami. Megeshet, hogy a kanásztáncok botos mozdulataiban rejlő zodiákusjegyekből kirakott értelmes szavakat megfordítva, majd elfelezve és a második felüket elharmadolva, a „h” betűket „l” re cserélve megkapja az ember a lófasz a seggedbe kifejezést. Amit bizony Bartók Bélának a pénzbevonzó fehérelefánt suttogott a valhalla küszöbjiről egyenest (vagy a világfa legvéknyabb ágán ücsörögve károgta egy turul-holló), miközben kedvenc kecskéjének, Micinek a szívsapkáit tisztogatta anális coitus-szal, de előtte még ősi kínai ginzengő (magyar eredet!!!!) gyökérrel simogatta a rémisztő pénisztövét...

Szép dolog az a mezőtéria.



ja, majd elfelejtettem, íme a tények, amikről eddig beszéltem volt:

 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése