2014. aug. 20.

NÉGY MAGYAR ART-PUNK LEMEZ


Összegyűjtöttünk négy magyar art-punk lemezt. Gyűjtőmunkánk során igyekeztünk olyan hangzóanyagokat összeszedni, amiket ritkán sorolnak ebbe a kategóriába, ám mi úgy éreztük, hogy megoldásaikat és hozzáállásukat tekintve mégis azok. Természetesen háztáji dolgok is szerepelnek a sorban, ugyanis sikeres eltanultuk másoktól hogyan kell írni saját magunkról!







HétköznaPI CSAlódások - Nyaljátok ki! 1994

Most bizonyára sokan felteszik a kérdést, hogy mit keresett a PICSA? A válasz rendkívül egyszerű! A ’94-es Nyaljátok ki! bizonyította azt, hogy a zenekar képes meghaladni a ma már átlagosnak nevezhető punk-közhely megoldásokat, és mindezt tette 1994-ben. Ami nagyon érdekessé teszi ezt az anyagot, az a dalok és történetek tökéletes aránya. Az olyan dúdolható nóták mellett, mint a Szabad vagy, vagy a Szemben bordélyház, kész történetek is megelevenednek. A Nyaljátok ki, vagy az 1994 című számokon belül egyszerre akár több szerepet is felvesz és előad Megyeri, amitől számomra egyfajta zenei színházzá alakulnak át a szerzemények. A szövegek pedig úgy veszik fel a tanult humort, hogy mindeközben megmaradnak benne a baranyai ember védjegyei. A zenére vonatkozóan mindenképpen kiemelendő a nagyon játékos és feszes basszusgitár, illetve a dobos, aki hallhatóan nem volt teljesen ura hangszerének, de tökéletesen megoldotta a feladatát. Az olykor megjelenő szaxofon és zongora pedig a Tanú című film hangulatát idézi meg bennem. A Nyaljátok ki! hozzáállását és kísérletező szellemét tekintve szerintem az egyik legjobb magyar art-punk lemez, aminek kifejezetten jól áll az a direkt politikai töltet is, ami az együttest  jellemzi.


 Tudósok – Öntudomány 1998

A Tudósokat általában mindenki ismeri. Ha egy társaságban bedobja az ember, mindig ugyanaz a válasz: „Ja, vágom! Az Apa kocsit hajt!”  Pedig ennél sokkal többet is letettek ők az asztalra. Az 1998-as Öntudomány tovább viszi a ’97-es konceptlemez, a tisztAtiszt zenei világát, de rátesz még egy lapáttal. A dr. Máriás szövegvilágára jellemző játékos minimalizmus itt még egy elvontabb formát képvisel, ami a Tudat című dalban jön ki leginkább. A számok között olykor megjelenik egy-egy elszavalt vers valamilyen megbomlott zenei forma előtt (Lét) amik a folytonos bizonytalanság érzetét keltik a hallgatóban. A többi szerzemény viszont telítve van az önmagát kívülről vizsgáló, saját magával is kíméletlen, ugyanakkor humoros alakkal, aki semmiképpen sem cinikus. Leginkább attól zseniális ez a lemez, hogy ezt a folytonos válaszkeresést és csontig hatoló sebészeti beavatkozást kedvesen tudja tálalni.


Menj Kapálni! – Náspángoló 2014

A Menj Kapálni! nem csupán egy zenekar, hanem egy olyan kétfős alkotói brigád, akik a földrajzi határokat legyűrve alkotnak. A Náspángoló egy rendkívül szellemes metszete a Halász „Peca” Gergely által képviselt elektromos hangzásnak, illetve Árvai „aRosseb” Levente formabontó basszusjátékának és szétvert, kísérletező zenei hozzáállásának. Ellentétben az aRossebbel a lemez hangulata sokkal inkább egyfajta szemlélődés, és belső helyzetjelentés. Az olyan haragos és gyors szerzemények mellett, mint a Vihar egy pohár vízben, visszafogottabb melankolikus dalok is jelen vannak (Népvándorlás). Az arányok így tökéletesek. A Náspángoló legszellemesebb és legcinikusabb dala egyértelműen a Drága Manyika, ami úgy veszi fel az újhullámos ska ismertető jegyeit, hogy közben végig modern marad. A Náspángoló, minden filozofikus neurózisban szenvedő gyűjteményének kötelező része.


aRosseb – Minek azt? 2013

Az aRosseb egy kevésbé ismert egyszemélyes projekt. A zenekar már több anyagot adott ki, amik közül a legegységesebb és legmasszívabb a 2013-as Minek azt?. A zene teljesen basszusgitár-centrikus, a gitárt teljesen hanyagolja, de nem is hiányzik belőle, köszönhetően annak a formabontó játéknak, ahogy a hangszer megszólal, akár több sávon is egyszerre. Olykor olyan hangszerek is előkerülnek, mint a doromb vagy a citera. A lemezen szintén nagyot dobnak a jól összeválogatott filmes és más hangbetétek, amik a skizofrén érzést tovább erősítik. Érezhető a kifacsart és rendkívül technikás anarcho-punk zenék hatása, de mindezt nyakon önti a dunántúli lét tipikus kettősségérzése. Ez a groteszk báj brutális ősharaggá alakul át, mikor az undorral teli vagy éppen elkeseredett ének a népköltészetre jellemző ritmusban kántálja a szövegeket mintegy a világra okádva mindenét, fikarcnyit sem törődve azzal, hogy figyelnek-e rá vagy sem. Ettől kapja meg azt az őszinte élt, amitől minden egy a lelke mélyén kicsit is dühös parasztember a szívébe zárja ezt a lemezt.


2014.08.21.







0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése