2014. okt. 29.

Alulértékelt filmek: Mielőtt befejezi röptét a denevér (1989)



   Magyarországon sem a rendszerváltás előtt, sem pedig utána nem lett bevett szokás a zsánerfilm készítés. Esztétikátlannak, művészietlennek és leginkább nyugati szennynek bélyegezték a műfajfilmet. Persze volt nekünk saját műfajunk a harmincas években a fehértelefonos film és ezzel, valamint a Karády Katalin fémjelezte sötét hangulatú melodrámákkal nagyjából ki is fújt a magyar zsáneresedés. És akkor jöttek a bátrabb, ambiciózusabb filmrendezők, akik belecsempészték a kevésbé divatos zsánerelemeket a stúdiók bográcsába és furcsa, de megsüvegelendő alkotásokkal, egyfajta HUNsploitation filmekkel rukkoltak elő. 

A teljesség kérlelhetetlen igényét mellőzve ide sorolom például Szomjas György két betyárwestern (helyesen Eastern) alkotását a Talpuk alatt fütyül a szél (1976) és kevésbé ismert, de változatlanul minőségi Rosszemberek (1979) c. filmjét. Helyet szoríthatunk még sajátosan magyar ifjúsági filmjeinknek, melyekben a maró szatíra egy a valóság és a fikció vékony vonalán egyensúlyozó mesevilágban lép át Aczél György kultur-politikájának „tűr” kategóriájába. Ilyenek a sokunk által ismert és szeretett Palásthy György által jegyzett Hahó Öcsi (1971) vagy Az égigérő fű (1979). Kevés tv-krimin és akció-vígjátékon (Bujtor Csöpi Spencer-Kern Hill trilógia) túlmutató bűnügyi filmünk is említést érdemel olyan alkotások kiemelésével, mint a naivan bájos próbálkozás Hamis Izabella (1968), az álom-rémálomszerű mélyen lelki Jó estét nyár, jó estét szerelem (1972), valamint a keményvonalas hazai neo-noir-ok, mint a Dögkeselyű (1982), az Árnyék a havon (1991), vagy később a Kontroll (2003).

 A hosszú felvezetésért utólag elnézést kérve egyetlen kérdéssé akar gyűrűzni a gondolatmenet: Létezik-e magyar horrorfilm? Címünkben található filmünket ismerve a válaszom: határozott igen. 

Habár az 1977-ben készült Defekt című film már tartalmaz horror elemeket (Márkus László, mint a pöcegödörben női holttesteket rejtegető pszicho-gyilkos…) szerintem a denevér az a mozi, ami igazán felnő nyugati társaihoz. Ez egy rendkívül egyedi lélektani horrorfilm, egy balkáni panel-slasher. Főszereplőnk Róbert a pubertáskora legjavában élő bizonytalan tizenéves, aki depressziós életunt anyjával tölti napjait panellakásuk fojtogató magányában. Kettejük életébe lép be László a rendőr, aki rövid időn belül Robival is jó viszonyt alakít ki, de hamarosan kiderül, hogy többet akar a sráctól. Az anya kétségbeesésében és teljes meghasonlásában még asszisztálni is elkezd ehhez, és egy jelenetben térden állva és sírva könyörög fiának, hogy feküdjön le a rendőrrel, nehogy elveszítse Lászlót. Elég félelmetes? Tímár Péter egy kegyetlenül rideg, paranoid, rémálomszerű hangulatot fogott meg, amely egyben a rendszerváltás kordokumentumának lelete is. Megmerem kockáztatni, hogy a magyar filmtörténet legelborultabb és leghitványabb emberét hozza László szerepében Máté Gábor, aki olyan karizmával látja el a pedofil homoszexuális férfi karakterét, ami egy listába helyezi őt akár Freddy Krueger-rel, Jason Voorhees-szel, vagy a texasi láncfűrészes Leatherface-szel. A rend őreként ezekben a bizonytalan időkben szinte bármit megtehet, így Robinak saját kezébe kell vennie a revansot. 

Az ember sokszor azért néz exploitation, B-ZS kategóriás filmeket, mert olyat kap, ami után meg kell győznie magát, hogy egyáltalán valóban látja-e azt, ami a vásznon folyik. Ez a film semmiben sem kivétel ez alól. Végtelenül nyomasztó és kreatív beltéri képek a lakás szűk folyosóin és hatalmas belmagasságában, ahol a címben szereplő denevér maga a kamera, s vele a voyarista néző, akit Tímár meg is büntet kíváncsiságáért. A film nem jelent meg ez idáig sem vhs sem dvd formátumban, ezért az internetnek hála fehérzajos hangyás tv-ripen borzonghatunk, ami nem feltétlenül árt neki. A zene minimalista, kevés; a háttérzajt túlnyomórészt a tv és a rádió szolgáltatja… de még hogy.

Minden további mondat egy-egy spoiler lenne ebben az írásban, ezért inkább azzal zárom, hogy, aki látta ezt a filmet, annak talán örök életére a retinájába ég a kép, amelyben a parkettán az olcsó vodkától részegen fetrengő rendőr, a tv-ből dübörgő néptánc jelenet dobogására rángatja a fiú bezárt ajtajának kilincsét és közben magából kikelve, sírva ordítja: „Robi, szeretlek!”. Nem lesz egyszerű menet. 

Mielőtt befejezi röptét a denevér
Megjelenés éve: 1989
Rendezte: Tímár Péter
IMDB pont: 6.7
Szerintem: 8/10
Elérhetőség: Ncore/Youtube


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése