2014. okt. 24.

Az internetadó ügy margójára, avagy a galambbal való sakkozás rejtelmei

Nem szeretném propagálni a véleményszabadság korlátozását. Nem is új ez a jelenség, csak olykor az ember fejében furcsa zakatolást tud okozni a modernplebejus mentalitás, ami leginkább abból áll, hogy a proli véleményvezérré válik, mikor háromszáz forinttal növekednek kiadásai, amit egyébként egy doboz sörön kívül semmi másra nem költene. Ilyenkor ő szembeköpi a világot és ez dicséretes!



Mottó: "Hülyékkel vitázni olyan, mint egy galambbal sakkozni. Ledönti a bábukat, rászarik a táblára, aztán boldogan ugrál, hogy ő nyert."


A modernplebejus mentalitás olyan mértékben ivódott be a társadalomba, hogy félek, kimoshatatlan, még József Attila mamája se tudná kiteregetni a padláson. Ráadásul ezek az egyének még csak nem is keringenek, szállnak a magosba. Inkább a mocsárban totojáznak, és úgy érzik ez valami Szent Keresztes Hadjárat a nyakkendős tűzoltók ellen. A modern plebejus agyának mechanizmusa roppant egyszerű: Ő tudatában van kisemberségének, jelentéktelenségének, közhellyel élve "ő egy a millióból" saját szemében is, afféle kis atkának látja magát a tudatalattijában. Viszont a tudattalanba beférkőzött korunk szelleme, és az elévülhetetlen jogok, mindenek felett a nagy szólás és véleményszabadság. Ez egy érdekes kettősséget indukál a kisember agyában, akit tegyük fel, Jenőnek hívnak. Jenő tudatalattijában ott a kép az egyszerű, ámde csupaszív emberről, mindeközben egy hang harsogja folyton, egy borzasztóan hangos kürt, hogy neki ki kell mondani, publikálnia kell egyszerű, néha buta köpködését az éterbe, mert neki erre eszközei vannak. Mert ő kisnagy. Ezekben a pillanatokban őkelme nagy lesz, ha csak húsz másodpercig is, és az ő kis egóját ez szerfelett kielégíti, ráadásul az asszony is jobb velőspacalt készít, ha az ura közben üvöltözi, hogy milyen szemét a vezetés, amiért internetadót akar bevezetni. Ilyenkor a nő serényen áll munkába a konyhában, mert úgy hallotta, hogy a Miniszterelnök Úr a hibás a családon belüli erőszakért is. És ő retteg, mint az a népcsoport 1933 után.
Félelem és rettegés Felcsúton
A frusztrált modern plebejust, ha nyugtatja az ember, világos érvekkel tisztítja meg okuláréját, akkor idegesebb lesz. Őneki azt nem szabad megmondani, mert akkor Ön, Kedves Olvasó, egy felfuvalkodott okoskodó fráterré válik. Ad absurdum rossz emberré. Mert neki kell az egó, a plusz hétszáz forint sörre, és ez véleményformáló erőt generál. Nem szabad győzködni, és nyugtatni, a csőcselékhangulat természetesen jár mindenkinek.

Ennek a jelenségnek vannak kórokozói, mint minden jelenségnek. A magyar lélek sorvadásának Kádár (ami megér elég sok misét), a nácizmusnak Adolf mester, a kommunizmusnak Marx, Engels és Lenin, a tehetségtelenség piedesztálra kerülésének Geszti Péter és áttétjei. Jelen esetben ez emberek sokaságát teszi ki. Kicsit hibás már a kádári szellem is, de a jelenkori jelenség elharapódzásának még gyűlöletesebb baktériumai vannak, mint az öreg Csermanek.
A zombivírus legerősebb megnyilvánulása egyértelműen Gyurcsány Ferenc és az ő hívei, akik azon kívül, hogy tudjuk milyenek (nem fogok 2006-ozni) még szépen el is hitetik a kedves polgártárssal, hogy szabad úgy pofázni, botrányozni, szemétkedni, köpködni, káromkodni, véleményt alkotni, hogy semmit sem tudsz semmiről, hogy közöd sincs a valósághoz, és csak az érdekel, hogy ne a felcsúti Mussolini üljön a vastrónon. Vannak a gyengébbek, a Bajnaigordonok, a Fodorgáborok, és a Kunhalmiágnesek, de rájuk nem érdemes szavakat pazarolni, mert eltűnnek lassan a közéletből. Sajnos, nem sajnos, Ferkó mindig erős marad. Így ez az írás is tovább marad aktuális. 

Mi ezzel a baj? Az, hogy a magyar kisember mindig kapható lesz egy kis balhéra, úgy, hogy neki hazudtak. Ezek az emberek kiszolgáltatottak, rendkívüli módon befolyásolhatóak és könnyen lehet velük játszadozni, ha az ember pozícióban van. 
A másik dolog, ami ebben szomorú, hogy egy tájékozott ember véleménye ugyanannyit ér, mint egy modern plebejusé. Tehát ha én felállítok egy érvrendszert valami mellett, simán rászarhat emberünk a sakktáblára és mondhatja, hogy neki van igaza. És onnantól senkit nem érdekel, hogy mondjuk nekem volt igazam. Ők többen vannak, joguk ugyanannyi, mint nekem és egy szavazat a nihilizmusra ugyanannyi, mint egy szavazat a tradicionalizmusra. A pofon meg nem jár a hülyegyereknek, mert az ombudsman jön, és személyesen ad medvepuszit nekünk.

Én nem korlátoznám a véleményszabadságot. A cél számomra, mint minden ilyen esetben a korszellem megváltoztatása. Egy kis agyturkászat fájdalommentesen. 
Az emberekkel tudatni kell, hogy velük nincs alapvetően baj, de ha nem tájékozottak, nem tudnak érvelni valami ellen/mellett akkor hagyják az egészet. Ez az egyik út. A másik út, hogy mindenkit tájékozott, művelt, intelligens emberré kell tenni. Ez meg elég utópisztikus, a Szép új világba is kellettek alfák és gammák. Gammák nélkül nincs talapzat.

Én meg amíg még nincs internetadó eliszom azt a párszáz forintot, amit valamikor majd be kell tennem a közösbe.


                                                                                               GBucó

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése