2014. okt. 6.

Irigység a női nemi szerv körül

Sok mindenre képes az emberek agyában a kisebbségi komplexus. Zavarba ejtő, hogy mennyien képesek elbújni eszmerendszerek erdejében a személyes nyomorúság és a durva, kicsinyes irigység miatt. Amerikában népszerű a "kicsi fallosz - nagy autó" párosítás, viszont azon csak kevesek gondolkoznak, hogy milyen a rossz adottságok kompenzálása eszmei alapokon. Gaz dolog a vulvairigység, bizony.


Próbálok kicsit betekinteni az emberek tudatalattijába, erre régi emlékeim sarkallnak. Egy időben benne voltam egy Monarchista Liga nevezetű frigid közösségben. A történelem szeretete, valamint gyenge monarchizmusom vezérelt ezek közé az álszent fráterek közé. Ők adták most nekem az ihletet, ha úgy tetszik. 
Felháborodás hegyek nőttek azon nyomban, amikor valami jelenkori nemesi leszármazottról kiderült, hogy kétes hírnevű hölgyekkel folytatott bensőséges nemi kapcsolatot. Baj, hogy mert szexelni, mint egy egészséges férfi ember. Kifejtették, hogy ez milyen rossz, és minden mondatból sütött az, hogy saját nemi életük hiányosságait akarják úgy idealizálni, hogy kijelentik például: "Hát ilyet egy jó katolikus nem tehet."

A jelenség maga nyilván nem korlátozódik katolikus jobboldali emberekre, ezzel csak példálózok. Ez világnézettől függetlenül érvényes temérdek emberre, korra, nemre, vallásra és nemzeti hovatartozástól függetlenül. Ez afféle "polgári cölibátus". 

A jelenség arról szól, hogy ha én nem folytathatok kapcsolatot nőkkel, akkor más se tegye, mert az erkölcstelen. Házasság előtt pláne. Ne járjunk inni cimborákkal, majd utána ne merjünk összebújni senkivel, mert azt ők nem teszik, ők nem szellemesek, nincs kisugárzásuk, jellemük, ezért mi is menjünk a levesbe.
A "polgári cölibátus" teljes mértékben baklövés, főképp ennek az idealizálása. Ez öncélú teljes mértékben, az ember szeretné tisztelni, szeretni önmagát. Mi a legjobb gyógyír erre a célra? Egyértelműen az, hogy az egyetlen igaz utat követő egyénekként gondolunk magunkra, mindent lesöprünk egy "érvvel": "Nekünk van igazunk!" Az erekció és a kéjvágy megmarad, olyan nemesekre hivatkozva akik a könyvekben fedhetetlenek, de mikor éppen nem tündököltek, akkor ők is bizony kaszinóztak, két pofára löttyintették a bort az arcukba, táncoltak és persze magukévá tettek pár buja teremtést a bordélyokban. 
A szép feminista tele szexuális kisugárzással

Ezek a lények úgy legitimálják és idealizálják saját satnya létüket, hogy olyan eszmerendszerekbe kapaszkodnak, amik megtagadják a földi gyönyöröket az ember fizikai testétől. Nyilvánvalóan ez nem lenne így, ha legalább egy-két bormámoros, szexuális élményekkel teli éjszakán lennének túl. Kiváló érzés úgy menni dolgunkra, hogy délelőtt tízig enyelegtünk egy hölgyecskével alvás helyett és még kicsit alkoholmámorban is vagyunk. Nem tagadhatjuk, az jó, érdekes, gyönyörű, csak a másnap kicsit vészterhes, de megvan a maga kis bája. Ez nem lenne így folytonos elutasítások nélkül, hihetetlen milyen komplexusokat tud indukálni pár (vagy több) jól irányzott elutasítás. 
Természetesen nem elvárt dolog a bohémélet és a korhelykedés egy jóravaló magyar állampolgártól sem. Természetesen ideális normális párkapcsolatban élni, hetente maximum egyszer finoman szeszezgetni, mindeközben dolgozni és tanulni. A probléma a pina/falloszirigység és a földi élvezetek teljes mértékű lenézése.
A baj a teljes irigykedés saját sikertelenségünk miatt. Az ilyen emberek ezt soha sem fogják bevallani, mivel ez durván beágyazódott a tudatalattijukba, tehát azonnal elvek melletti kiállásról való hablatyolást várjunk, mikor erre terelődik a téma.

A nőknél persze ugyanúgy tetten érhető ez a jelenség, csak én most nem szeretnék még ötezer karaktert leütni a feminizmus káros voltáról. 


                                                                            GBucó

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése