2014. nov. 12.

Alulértékelt filmek: Alfredo, Alfredo (1972)


 Az alulértékelt filmek mostani részében egy keserédes olasz házassági-vígjáték kerül a lejátszóba; a főszerepben Dustin Hoffman-nal, akinek gyakorlatilag minden filmje ismertebb ennél az alkotásnál. Ennek valószínűleg két oka van, miszerint nagyon jó filmekben szerepelt, és mindemellett kiváló színész is (Szalmakutyák rulez) Szóval tekintsük meg Pietro Germi rendező bizarr párkapcsolat látomását, az Alfredo, Alfredo-t. 

A történet első látomásra egy közönséges romkom-nak tűnik, de mélyebbre ásva pont a romantikus filmeknek (és magának a hirtelen fellángoló szerelemnek) a korai paródiájává növi ki magát. Egy párkapcsolat minden sarkalatos pontját érinti az alkotás, annak elejétől a végéig. Az egész filmet (pontosabban annak körülbelül kétharmadát) belengi a szándékosan túlszentimentalizált zene, az émelyítő rózsaszín köd és egy tökéletesen ábrázolt álom-rémálom tengelyen ingadozó, érzelmi macska-egér játék. Főhősünk Alfredo a töketlen, felelősséghárító, gyáva, neurotikus banki alkalmazott, aki magabiztos és sikeres barátjának köszönhetően egy pár „szerencsés” véletlen során találkozik élete álomnőjével, a gyönyörű gyógyszerésznő Mária Rózával, akinek minő véletlen éppen a kiszolgáltatott lúzerek a gyengéi. 



Alfredo szemében rövid időn belül bombázó femme-fatale istennővé avanzsál a hölgy, de a kisfiús elragadtatottságot kezdi megfojtani az egyre sűrűsödő rózsaszín köd. Az álomnő szerelme kezd zaklatóvá, félelmetessé válni, és kiszámíthatatlan hisztériái olyan zseniálisan sehova nem vezető dialógusokat szülnek, amelyekre tényleg csak a friss párok képesek. Mária Róza sakkban tartja érzelmi zsarolásával és erőltetett szerelemgenerálásával a férfit, aki belecsöppen a filmtörténet egyik legszebben felépített se veled se nélküled dilemmájába. És ez még csak a kezdet. Stefani Sandrelli úgy alakítja a végzet asszonyát (ez esetben legyen inkább pejoratív a jelző), hogy az már szinte tökéletesen lepéldázza, hogy miképpen készülnek a Peggy Bundy-k.

Ez a kedves könnyű vígjáték váratlanul mély dolgokat tár fel az elvakító érzelmekről, a párkapcsolatok alakulásáról, és arról, hogy bármennyire is érezzük az elején, azért nem biztos, hogy partnerünkkel megfogtuk az Isten lábát. Bemutatásakor aktuálisabb, sőt előremutatóbb volt, mint napjainkban, hiszen a válás témakörét is érinti, ami 1972-ben nem volt elfogadott Olaszországban és csak 2 évvel később 1974-ben, népszavazás által vezették be. Ezt leszámítva a film örök érvényű témákról szól; úgy vélem mindenki találhat benne valamit.     






Alfredo, Alfredo
Megjelenés éve: 1972
Rendezte: Pietro Germi
IMDB pont: 6.4
Szerintem: 7/10
Elérhetőség: Ncore
      



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése