2014. nov. 19.

Alulértékelt filmek: A csodacsatár (1956)



 Ismételten magyar filmet porolok le és emelek ki az elfeledés homályából, mégpedig Keleti Márton nagyon is aktuális témájú szatíráját, a csodacsatárt.  Kis túlzással utópisztikusnak is titulálhatjuk a művet, mert egy olyan korszakban boncolgatta az agyatlan futball fanatizmust, amikor még nem nőtt minden kertvégen stadion, de a fő különbség, hogy volt egy aranycsapat. A munka vörös zászló érdemrendjével kitüntetett Hunnia filmstúdió alkotásának története a legegyszerűbb vígjáték elem, a tévedés köré íródik.

Egy fiktív ország, Futbólia focicsapata hazai pályán vereséget szenved és a következő meccsen 4 góllal kell győzniük, hogy megnyerjék az Óceániai kupát. Ismerve a helyi viszonyokat, miszerint a focinál nincs fontosabb dolog a világon, a hataloméhes Duca tengernagy tejhatalmat kér a kormánytól, hogy megvegye Futbóliának az aranycsapat csodacsatárát: Puskát (Puskást). A gond azonban ott adódik, hogy becsúszik a képbe Brúnó és Jóska a két disszidált magyar, akik töltőtollakat adnak el özvegyeknek, azzal a házalós dumával, hogy azt a megboldogult rendelte röviddel halála előtt. A töltőtollárusok véletlenül egy csoportképre kerülnek az Aranycsapattal, és Duca tengernagy tudatlanságának eredményeként, a született antitalentum Jóskát veszik meg Puska helyett.


Nagyon nehéz elképzelni, hogy a film egyáltalán megjelenhetett habár rövid ideig dobozban volt és Puskás disszidálása miatt, a vele készült jeleneteket újraforgatták Hidegkútival, de a sors fintora, hogy ma már a Hidegkúti-s vágott verzió számít beszerezhetetlen ritkaságnak. A csodacsatár másik történelmi háttere Duca tengernagy alakja, akit a forgatókönyvíró Méray Tibor (kinek nevét szintén törölték a vágott filmből ugyancsak disszidálás után) Farkas Mihály belügyminiszter után mintázott, mivel az focifanatizmusának kedvezve rengeteg pénzt költött és vont el más intézményektől a futball javára. (Ismerünk ma hasonlót?)

A csodacsatárban minden szerepel, amit a téma megkívánhat: dilettáns versek a fociról, értékrendek felborulása, diplomatikusan semmitmondó edzői nyilatkozatok, propagandisztikus agymosás és a focinak a politikával való teljes összemosódása.

Túlzás lenne viszont azt mondani, hogy a film kiállta volna az idő próbáját. Vígjátékként semmiképpen. Nem egy hangosan röhögős, pörgős film, de az eszközeinek az üzenettel szembeni teljes kontrasztjától válik valami igazán különlegessé. A krepp-papíros olcsó díszletekben feszengő, szorongó színészek az 50-es évekre jellemző szocialista kirakat érzettel próbálnak elmondani egy komoly problémát. A cukormáz hamis, a szörnyen művi zenés és táncbetétek ordenárék, de mégis az a néző érzése, hogy az alkotók és a színészek ezzel teljesen tisztában vannak és még rá is játszanak. Az 56-os puskaporos hangulatban zendüléseket ábrázolni, és rendszerkritikus üzeneteket közvetíteni a műmosolyok mögül merész feladat. A botrányok elsikálása, a hibák belátásának hiánya, és a nemzetközi összeesküvések emlegetése mögé bújás is elég nyíltan megjelenik.



Jóska szerepében Pongrácz Imre (akit nyugodtan tekinthetünk az 50-es évek magyar B kategóriás karakterszínészének), aki korábban már megcsillogtatta szürreálisan rossz (vagy éppen ezért jó) színészi játékát a Dalolva szép az élet (1950) című filmben, ami a Rákosi-éra talán legkendőzetlenebb propagandagyöngyszeme. Mai szemmel nézve akár egy magyar kult-trashfilm is lehetne, valóban annyira furcsa élmény. A rengeteg szájbarágós, ma már vicces agymosás elem mellett, a legnagyobb érdeme a Pongrácz által megformált jampi: Swing Tóni alakja, aki gyakorlatilag Fenyő Mikis pepita zakóban végigtrollkodik egy olyan filmet, amiben az irányadó színészi játék a papírszagú Sós Imre képviselte szocreál merengés.

Mindkét filmet szívből ajánlom a magyar filmtörténet után érdeklődőknek. Érdekes alkotások, bizarr kuriózumok.    



A csodacsatár
Megjelenés éve: 1956
Rendezte: Keleti Márton 
Elérhetőség: Ncore/Youtube








0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése