2014. dec. 9.

Alulértékelt filmek: Moonrise (1948)


 A hozzám hasonló film fanatikusoknak - akik nem vetik meg a 80, 90 vagy 100 éves filmeket sem - az egyik legnagyobb öröm ráakadni egy-egy ismeretlen gyöngyszemre. Jómagam erre a legtöbb esélyt akkor látom, amikor a film-noirok bődületesen nagy és szerteágazó filmográfiájába merülök.

 Noirt nézni olyan, mint zsákbamacskákkal orosz rulettezni. Rengeteg köztük a pocsék, a középszerű és a túlértékelt. De néha, nagy ritkán kincset lel a lelkes mozgókép kedvelő; és remélhetőleg olyat, ami nem szerepel minden egyes top 20-as listán. Ha már meguntuk a Máltai Sólymot (1941), kívülről fújjuk a Kettős Kárigényt (1944) és végigszenvedtük a Hosszú Álmot (az a film pocsék, és Raymond Chandler rajongóként kikérem magamnak, hogy azt a regénygyalázó kusza baromságot bárki is magasztalja; és nem, még Bogart sem menti meg; ellenben a könyv ajánlott olvasmány), akkor kerítsük elő a Moonrise-ot.

 A 40-es évek bűnügyi filmjeinek legnagyobb buktatója, ha a lelki vívódások nincsenek kellően ábrázolva. Elvégre a noir veleje a kilátástalanság, a paranoia, az esendőség, és a lecsúszás. A háborús időszak morális válságának, „a rosszkor rossz helyen” érzetének megfogása az igazi cél. A jelen pocsék, és a holnap csak még rosszabb lesz. Ezt a celluloidot nyugodtan befűzhetjük, nem lesz a fentiekből hiány. 

 A Moonrise elhagyja a konvencionális nagyvárosi noir helyszíneket és az Egyesült Államok délvidékére helyezi a történetet (hasonló miliőben játszódik az 1955-ös jóval ismertebb "A Vadász Éjszakája"). Főhősünk Danny Hawkins a virginiai lápvidéken látja meg a napvilágot egy igen szerencsétlen csillagzat alatt. Alig pár hetes mikor édesapját emberölésért felakasztják és ez egész életére megbélyegzi őt is. A többi srác kigúnyolja és megalázza, kiváltképp a helyi bankár fia Jerry. Jó pár év múlva a táncház melletti erdőben Jerry féltékenységből verekedni kezd Dannyvel, akinél végképp elszakad a cérna és önvédelemből megöli őt, majd hulláját hanyagul elrejti. Itt kezdődik a film. Hitchcock klasszikusokkal együtt említhető a felépítés, mivel ebben a műben sem a gyilkolás ténye és aktusa a lényeges, hanem ennek utóhatása és lelki vonatkozásai.


 Dane Clark igazán hitelesen alakítja a tépelődő, fokozatosan összeomló, lelkileg instabil férfit, aki folyamatosan menekül tette és saját maga elöl. A neurotikus Danny az események után nem találja helyét; a társadalomból kivágott papírfiguraként botladozik az emberek között, s egyetlen vigasza újdonsült barátnője Gilly, aki elől szintén titkolnia kell a gyilkosságot.

 Korához képest rendkívül pörgős alkotásról van szó, ami egyaránt vegyíti a thriller és a melodráma jegyeit. A gyors történések és a sűrített valóságábrázolás néha valótlan dialógusokat szül, de a sok szabadtéri, már-már gótikus éjszakai jelenettel együtt igazán emlékezetes atmoszférát kölcsönöz a filmnek. A furcsa párbeszédeket időnként egyszerű, de elmés hasonlatok, filozofikus gondolatok színezik. A fekete-fehér kontrasztok stílusos kihasználása, a mindent ellepő vadnövényzet és a köd tovább emeli a lidérces hallucináció képzetét. Egy több mint 60 éves film természetesen nem sok esetben hathat ugyanúgy ma, mint bemutatása idején, azonban ha sikerül felvennünk a hangulatát sokszor azon kapjuk magunkat, hogy igazán átélhetővé válik a főszereplő gyötrelme, lelkiismeret furdalása. Együtt szemléljük vele szánalmas és kétségbeesett próbálkozását, hogy megoldást találjon, mielőtt ő is apja sorsára jut.
        
 A Moonrise magyar nyelven csak idén április óta elérhető - ezt azért tudom, mert történetesen én készítettem hozzá a feliratot – ezért szeretném, ha a régi filmek kedvelői bizalommal fordulnának hozzá, és ha tetszett nekik tovább vinnék hírét, mert szerintem ez egy nagyon egyedi hangulatú film, ami megérdemli az ismertséget. 

Cím: Moonrise
Megjelenés éve: 1948
Rendező: Frank Borzage
Elérhetőség: Ncore

off: [S bár köszönöm annak az illetőnek, aki feltöltötte Ncore-ra eme becses darabot a fordításommal, és ezzel sokak számára könnyen hozzáférhetővé tette, de nem értem mit ártott a felirat legutolsó sora, ami annyiból állt: „Felirat: Peca (2014)” Elég görény dolog volt kitörölni.] 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése