2014. dec. 19.

Tüntetés, tüntetgetés, tünti...

Tüntess, ha kétszáz forinttal nőnek a kiadásaid. Tüntess, ha vasárnap nincs nyitva a bolt, és nem áll módodban alkoholt vásárolni az estére, a vecsernye utáni időszakra. Tüntess, ha a miniszternek sokba került a villája és lovaspólózik. Tüntess ha unatkozol! Tüntess ha egyedülálló vagy! Tünti, tünti, tünti!

Nincsen baj a tüntetésekkel, számtalanszor előkerült a közhely, miszerint: "ez jelzi, hogy a népnek módjában áll ellenállni és szólásszabadság van". A "miért" a nem mindegy, a kiindulópont, az ok, amiért a tömeg fontosnak érzi egyszerű, ámde markáns mondatait fénysugárként kiordibálni szájából. Manapság elmondhatjuk: A tömegnek (vagy hívjuk ahogy akarjuk) nincsen kemény véleménye, kiváltképp nem kardinális kérdésekben. Ez jelzi, hogy igazából az események konkrétan egy délelőtti matinénak felelnek meg az RTL klubon Ördög Nórával a Csak Csajok különkiadásában. Se többnek, se kevesebbnek nem látszik az egész.

Valahogy azok az arcok (kevés kivételtől eltekintve), akik ma kint hülyéskednek a főváros különböző terein nem nagyon látogatták a 2006-os balhékat. Az büdös volt nekik valószínűleg, na, meg hát az a csőcselék volt, na. Persze teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy ez is egy csőcselék, de sajnos erőtlen. Ezeknek a (nemmondommegkiknek) már rendes csőcselékre sem telik.
"Foglalod a kiscicádat,
De nem ám a mi kocsmánkat!"
-Híres rímfaragó 1848-ból

Tudvalévő, hogy forradalmat kirobbantani csak és kizárólag csőcselékkel lehet. Ha nem áll rendelkezésedre pár beszeszezett, műveletlen, ám balhéra kapható véglény, akkor cseszheted az egészet.

Régi közhely, hogy a magyarságnak csak egy csőcselékre telik (nyilasból ávósba átvedlés), ez az állítás bizony cáfolatot talált a jelenkorban. Halad a magyarság, már két csőcselékkel is rendelkezik. Van az egyik, amely kemény, kilyuggatták az arcát 2006-ban, kapott pár rendőrcsizmát az oldalára és talán most is ott csipázik a Kossuth téren dühöngve, haragos pillantásokat lövellve az éterbe.

Ott a másik csőcselékünk, a mai, mely életképtelen, szemüveges kis lúzerekből áll, kiknek a női nemiszervvel nem igazán volt még bensőséges kapcsolatuk. Ha a rendőr bácsi hozzájuk simul véletlenül, akkor elkezdenek ríni, hogy bibis lett a könyökük, és harsogják , hogy: "elnyomtak, te láttad, ugye?". Ilyenkor modern kori hérosznak látják magukat a mama által gyönyörűségesen megtisztított tükörben, de továbbra is frusztráltak maradnak, mert a gyengébbik nem tagjai még mindig nem tapadnak reájuk. Ilyenkor arcuk bíborvörös színt ölt, és várják a következő tüntit, hátha, hátha, hátha...

(Persze nem csak ilyenekből áll a bandérium, de hát nekem, mint Orbán által fizetett, gazdag, budai villában ténykedő zsurnalisztának megengedhető az általánosítás.)

"A hérosz egzisztenciája a tragikum."- mondja Hamvas Béla. Valószínűleg valami ilyesmi jár az agyukban kedves tüntető perszónáinknak, bár teljesen félreértelmezve. Az ő hozzáállásukkal például elég poénos lett volna Akhilleusz szerepe a trójai háborúban. Szívesen megnézném azt a szcenáriót, melyben Akhilleusz társaival kiszalad Trója falai elé, majd önfeledt borozás és erős gesztikulálás kíséretében orbákolnak, hogy "Lőjetek már le! Hérosz akarok lenni! Az sérülésekkel köll, hogy járjon!"
Természetesen Akhilleusz egy nemes lelkű hős volt, aki meghalt a háborúban, így ilyesmi csodás módon eszébe sem jutott.
A ruszkik elmondták, hogy nem szép dolog tüntetni,
ezért ez a félénk fehérnép is hazamegy éppen.

Alapjáraton ez a Facebookon eseményező forradalmárosdi is komikus. Az egész olyan, mint egy házibuli az utcán, temérdek résztvevővel. Unatkozik a nép, így kreál magának egy eseményt. Ha Orbán fingik egyet, az már elég. Ha RogánTóni finomabbat evett, mint ők az anyukánál, az is problémás, eseményszervező erővel bíró pont.



Képzeljük el 1848. március 15-ét jelenkori mentális állapotok közepette:



V. Ferdinánd az unokatestvérének küldött húszezer aranyat, hogy bulizhasson a kastélyban, erre Petőfi, Jókai és a többi márciusi ifjú a Pilvaxban kiakad és rendel egy Unicumot. Petőfi körbead egy cetlit, hogy mindenki írja rá a nevét, hogy akar-e tüntizni, TALÁN is lehet a válasz.
A Berger romkocsma rozévedelő
versenyének győztes csapata
Mire kicsit beszeszecskéztek, a forradalmárok megindulnak, és az egyik romkocsma előtt Petőfi elszavalja a "Dadaista nemzetőr" című költeményét, ahol a BMEK (Budapesti Művészek Emberjogi Képviselete) teljes erővel tapsol. Ezután bepiálva próbál mindenki nőt szerezni magának, de ez nem sikerül (megint), ezért tovább mennek pinairigységükben.
Elérkeznek a Landerer nyomdához, de mivel Landerer megmondja, hogy neki semmit nem szabad, mert a királybácsi megmondta, ezért Petőfi felkiált: "A cica rúgja meg! Ma sem nyomtatunk avantgard művészeti lapot arról, hogy basszamegaFerdinánd!" Szomorúan kerekednek fel ezután a rebellis ifjú legények, hogy kiszabadítsák Táncsicsot, de az egyik börtönőr a mutatóujját a magasba emeli, és elmondja: "Eztet itten nem szabad!"
Ennek hatására Petőfiék hazamennek aludni, mert nincsen kedvük tovább járkálni, a mama körömpörköltje finom, meg szexelni sincs kivel. Forradalom volt, nincs.

Hülyén néz ki, ugye?

Mondanom sem kell, a '48-as balhét egészen más erők mozgatták és más szellemiségű személyek. Ez, ami ma történik hitvány létünk unalmából fakad.

Az ilyen tüntető cselekményei teljesen öncélúak, a lelke mélységes korruptságban mártózik minden pillanatban. Aki forradalmat csinál és históriánkban szignifikáns szereppel bír, abból teljesen hiányzik az öncélúság és az egó. Ezek ezt nem értik, csak a csupasz történéseket szemlélik és próbálják magukat minél kedvezőbb ikszként feltüntetni. Mint mondtam, százszázalékos öncélúsággal.

Én mindenesetre nem unatkozom. Nem tüntetek, inkább nyugalomban töltök egy Unicumot, és mellé Drehert fogyasztok. Egészségünkre!

                                                                                       
                                                                                                  GBucó

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése