2015. jan. 18.

Kaszát egyenesíts!

"Csúnya vég ez - plasztikba öntve 
Önműködő bábúként 
Kaszát egyenesíts, sarlót kézhez! 
-Szítsuk még a világégést"
(Rovátkolt Barom: Kaszát Egyenesíts!) 



Ha régen valami nem működött, azt az emberek megpróbálták rendbe tenni. Tűzzel, vassal, kiegyenesített kaszával, a módszer tulajdonképpen mindegy, a lényeg ugyanaz marad. Napjainkban meg mi van? Lófasz esti fényben...


Nem azt szeretném állítani természetesen, hogy a történelem során bekövetkezett egy-egy parasztlázadás, polgárháború, vagy forradalom célja egyáltalán nem vitatható, vagy hogy kimenetelükkel nem lettek még rosszabbak a dolgok, mint amilyenek azelőtt voltak. A "cél szentesíti az eszközt" filozófia sem helyénvaló az esetek többségében, pusztán arra szeretnék rávilágítani, hogy régen legalább képesek voltak az emberek arra, hogy ha valami nem tetszett, akkor összefogjanak, és megkísérelték annak rendbetételét. Mint ahogyan azt említettem: Tűzzel, vassal, kiegyenesített kaszával. Most meg mi van? Lófasz esti fényben!

Mert panaszkodni, önmagunkat sajnáltatni, szülővárosunkat és hazánkat pocskondiázni, majd lelépni "Nyugatra", és onnan folytatni tovább a fröcsögést, osztani az észt, kismilliószor könnyebb, mint önmagunkba nézni, jó mélyre leásni, és elgondolkodni azon, hogy a problémát nem feltétlenül csak és kizárólag magunkon kívül kellene keresni. Sokkal könnyebb pár haverral összeállni és egymásra licitálni, kinek szarabb az élete, majd kínunkban röhögve minden mondat végén elsütni a csattanót, hogy: "Bezzeg Bécsben!", meg "Ez itt nem Európa!"

Szülővárosomban egy-két éve a tizen-, huszonéves fiatalok által látogatott szórakozóhelyek nagyobb része bezárt. A mai napig összeesküvés-elméletek hada terjeng az üggyel kapcsolatban, a városvezetés a hibás mindenért, így meg úgy a kormány  a geci, és egyébként is, "ez a város teljes mértékben élhetetlen!" Holott semmi másról nincs szó, mint egyszerű csődeljárásokról, a tulajdonosok által eltapsolt állami támogatásokról, rosszkor, rossz helyen történő nyitásról, vidéki kisvárosban budapesti árakon mért, híg, csapolt sörről, meg néhány esetben egy-két agresszív, hangos fingásért is feljelentést eszközlő, elmeháborodott nyugdíjasról. Az ügyben persze volt egy "hatalmas" demonstráció is, a város fiataljai kivonultak a főtérre, este tízig dajdajoztak, majd fogták magukat, és a botrány elkerülése végett, amint lejárt az önkormányzat által megszabott tüntetési idő, hazamentek és lefeküdtek aludni. Másnap persze ment tovább az eszmecsere arról, hogy itt minden szar, nincs pénz, nem lehet szórakozni, nem lehet élni. A nagyobb részük azóta elhúzott külföldre, mert úgy klasszisokkal egyszerűbb. Mosogathat kétszázezerért, mert itt "a tehetséget nem becsülik meg".

A budapesti tüntetéseket már nem is igazán szeretném megemlíteni. Az internetadó felmerülése után a tömeg kétszáz forintos pizzaszeletre folyatott olcsó ketchupként hömpölygött az utcákon, egyként ordibálták a hangzatos, változást ígérő szlogeneket, eldobáltak néhány használt számítástechnikai eszközt, aztán hős forradalmárhoz méltó módon beleuntak a dologba, fogták magukat és hazamentek. Kiderült, hogy mégsincs veszélyben a havi 700 forintjuk, és azóta néhány megvezetett, über-balos kreténen kívül mindenki otthon ül és kussol. Vagy magában szitkozódik, hogy "Ez itt bizony nem Európa!", és meg van győződve arról, hogy neki, csak is neki lehet igaza, rajta kívül egészen biztos, hogy mindenki más hülye.

A címmel ellentétben nem szeretném értelmetlen erőszakra buzdítani a csőcseléket, hiszen  annak, ha a paraszt kapát-kaszát fogott, és nekiment a hatalomnak, az esetek nagyobb részében nem lett jó vége. Ellenben az, hogy a generációm nagyobb része (nagyjából a 18 és 30 év közötti fiatalokra gondolok) otthon ül, és sajnáltatja magát, vagy épp néha, hirtelen felindulásból kimegy egy békés tüntetésre és a telefonjával hadonászik, annak aztán tényleg semmi értelme. Nem több, mint lófasz esti fényben. Szívesen megkérdezném azon emberek nagy részét, akik azon siránkoznak, hogy "hazánkban nem értékelik a tehetséget", hogy ők egyébként miben tehetségesek? Mi az, amiben annyira kiemelkednek az átlagból, hogy azon nyomban dicsfényt és babérkoszorút kellene köréjük vonnunk? Hogyan lehet az, hogy óriási tehetségükből Nyugaton is csak arra futja, hogy kétszázötvenezerért mosogassanak?

Nagyon jól tudom persze, hogy a tehetséget napjainkban valóban nem becsülik meg, és itt nem azokra az emberekre gondolok, akik valóban próbálnak tenni, de egyszerűen nem megy, mert mindenütt falakba ütköznek. Azokra a nagypofájú megmondóemberekre gondolok, akiknek itthon minden szar, a határon túl viszont tejjel és mézzel folyó kánaánt vizionalizálnak, és a lelkük mélyén, bármennyire is tehetségről beszélnek, de megelégednek azzal, hogy életük végéig mosogassanak, mert jobb fizetést kapnak érte, mint itthon. Aztán amikor néhanapján hazatolják a pofájukat (mert a fogászati kezelés mondjuk itthon klasszisokkal olcsóbb), akkor az outletben vásárolt Rolex karórával, meg a leselejtezett, olcsó Mercivel játsszák a kiskirályt, és szánakoznak azokon, akik itthon vergődnek és próbálkoznak megélni. Mert ez itt nem Európa, csak lófasz esti fényben. Szeretném őket felvilágosítani kissé: Drága barátaim! Ebben javarészt nem csak mindenki más, de ti is ugyanúgy hibásak vagytok!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése