2015. febr. 23.

Vajon véglegesen megbolondult-e Gyurcsány Ferenc?

 Napokig sokkolta az országot a Demokratikus Kolaíció Facebookon terjedő, titokzatos  víruskampánya. A párt több vezető politikusa alig félperces videók formájában elsősorban nyilvánosan csinált magából teljes mértékben komolyanvehetetlen hülyét, másodsorban pedig engedély nélkül alázta porig  Joe Strummer zenei örökségét.  






A színes gitárokkal, csicsás edzőcipőkben a Should I Stay or Should I Go kezdőhangjaira parádézó Vadai Ágnes, Molnár Csaba, Kerék-Bárczy Szabolcs, és Vágó István jóízlés elleni terrorcselekményére korona helyett az azt megillető csörgősipkát ki más is tehette volna fel, ha nem az ország jól tartott házibolondja, Gyurcsány Ferenc? A pártelnök a budapesti Hungexpo egyik termében lezajlott szombati performansza során gitárral a nyakában megjelenve zsebelte be újra saját pártja vezetői címét, a közvélemény figyelmét egyúttal Demokratikus Koalíció arculatának megújulására, friss, fiatalos lendületére irányítva.

Jogosan merült fel többekben a kérdés, vajon van-e még ennél is lentebb? Csinálhat-e magából ennél is nagyobb bohócot az az ember, aki már egy ideje oly' kétségbeesetten kapálózva próbálkozik az egyre inkább kihalófélben lévő szavazóbázisának vérfrissítésével? Lehet-e még nevetségesebb az a valaki, aki a cél érdekében képes volt már megjelentetni egy szakácskönyvet, képes volt egy fővárosi klub DJ-pultja mögött közröhej tárgyává előlépni, és képes volt ezer meg egy módon, önszántából elhajítani azt a fajta tartást és méltóságot, amely egy politikusnál minimális követelménynek kellene, hogy számítson?

Sokak szerint az ország Ferije egyszerűen megbolondult 2006 után, netán soha a büdös életben, egyáltalán nem is volt egy kicsit sem normális. A múltkor épp hallottam, ahogy egy idős hölgy a buszon odasúgja utastársa fülébe, hogy: "Szerintem ez a Gyurcsány, ez KÁBÍTÓS!"
Nos, személy szerint egyáltalán nem szeretném elvitetni az ex-miniszterelnök úrtól az eseti tudatmódosító-használatot, és talán lehet, hogy a néniknek is igaza van, és a kábszi hatása is közrejátszik abban, hogy a nép Ferije akkora nevetséges kretén, amekkora. Ellenben azt, hogy teljes mértékben belebolondult volna a cuccba, még meglehetősen korai lenne kijelenteni. Az ugyanis, ahogy Gyurcsány Ferenc és rózsaszín Nike cipőkbe bújtatott bohócbrigádja viselkedik, nyilvánvalóan nagyon tudatos és megtervezett cselekvéssorozat, és nem kizárt, hogy bizonyos szempontból célravezető is. Mire is gondolok egészen pontosan? Nézzük csak, szépen, sorjában.

A negatív reklám is reklám, nem is akármilyen. Ezt egy ideje már tudhatjuk. Az internet elterjedése, a kommunikáció irgalmatlan felgyorsulása, a sajtó interaktívvá avanzsálása, valamint az egyszerű emberek és a közösségi média egyre természetesebbé váló kapcsolata azt eredményezték, hogy mára egy közepesen értelmi fogyatékos, falusi általános iskolás kifiúból is könnyedén lehet "médiasztár". Elég hozzá egy meglehetősen félresikerült vlog video, amit a delikvens feltölt a Youtube-ra, aztán pedig elég ezt a videót megtalálnia egy masszív olvasóbázissal rendelkező trash-blognak, eseltegesen egy nagy követőszámmal megáldott, "népszerű" mikrobloggernek, és a bomba azon nyomban robbanhat.
Eleinte természetesen egy ironikus, rendkívül sótlan és rossz viccként indul majd az egész, de meglehetősen nagy arra is az esély, hogy a későbbiek során az értelmes, magyar mondatokban beszélni képtelen videoblogger nézettsége ennek köszönhetően megugrik, és alkalmi nézői közül legalább egy-kettő megmarad állandó látogatóként csatornáján. Tehát hiába röhögött rajta napokig, hetekig egy fél ország, ha egy roppant keveset, de ő talán mégis profitált a dologból, ha mást nem, de legalább az általa áhított közösségi figyelmet ugyanis elnyerte egy pillanatra. A XXI. században mindenkinek kijáró, tizenöt perc rivaldafény neki is megadatott. Nyilvánvalóan nem a legjobb példa, ám első körben, szemléltetés gyanánt úgy érzem minimálisan megfelel. Ezután lépünk ugyanis a következő szintre.

Ha valami rendkívül esetlen és gagyi, de az előbb már említett mikro/trash blogoknak köszönhetően valahogy mégis bekerül a mainstream médiába, az nagy valószínűséggel onnantól kezdve futótűzként fog továbbterjedni ismerőseink nagyobb részének Facebook üzenőfalán. Az esetlen, a szerencsétlen, a borzalmasan gyengén kivitelezett médiaproduktum ugyanis több szempontból is érdekes lehet számunkra. Először is azért, mert teljes mértékben szemben halad azzal a sztenderddel, azzal a normával, amit a média minőségével és milyenségével kapcsolatban a legtöbb ember felállított magában az elmúlt húz év folyamán. Ebből fakadóan az úgynevezett naiv, zsigeri trash megosztása ironikusan a tökéletes, modern média által kitermelt, pénzt és időt nem kímélve létrehozott, kommersz termékek ellen irányuló fricska. Másodsorban pedig nem más, mint önnön egónk fényezésére alkalmas, gyarló cselekedet.
"Nézd már ezt a hülyét, hát hogy néz ki, milyen baromságokat mond, mégis kiáll a kamera elé!"
És igen, kiáll, megnézik, kiröhögik, megosztják, ismét megnézik, az a szerencsétlen meg egyre gyorsabban halad a tizenöt perc rivaldafénye felé, és egyre inkább elhiszi, hogy ő valóban letett valami értékeset az asztalra, és valóban emlékezni fog rá az utókor. Ezzel nem is lenne probléma, csak egy ideje sajnos mi magunk is hiszünk abban, hogy ez a jó, ennek így kell lennie. Hogy ebben a világban már nincsenek valódi héroszok, csak ironikus, elcseszett anti-hősökben bízhatunk.

Tökéletes példája volt az internetes trash piedesztálra emelésének az ősz folyamán lezajlott, KiMitTube nevezetű tehetségkutató. A KiMitTube ugyanis korántsem a szó klasszikus értelmében vett tehetségek felkutatásáról szólt, sokkal inkább egy belterjes közösség által felállított, ingatag lábakon nyugvó trash-oltárnak titulálnám, melynek legfőbb célja pusztán annyi lett volna, hogy a zsűritagok és általuk reprezentált szellemi közösség jókat derüljön azon, mennyi ambiciózus kretén, önbizalom-túltengéses hülye is él valójában ebben a kis országban.
A KiMitTube tehát abból a szempontból volt másabb a televíziós tehetségkutató versenyeknél, hogy velük ellentétben nem egyszerűen egy-két vicces montázst, humoros adást szentelt a szánni való, szerencsétlen idiótáknak, hanem koncepcióját meglátásaim szerint egészen rájuk alapozta és az általuk generált humorfaktorból és/vagy szánalomból generált hírverésre és nézettségre építette. Valódi tehetség felkutatása helyett a pillanatok erejéig röhejes hullócsillagként tündöklő trash-sztárok előtúrásában és felemelésében jeleskedett. Ez javarészt persze a műsort figyelő és támogató lelkes szavazóbázisnak köszönhető volt, akik bizonyos internetes fórumokon szabályos mozgalmakat indítottak el annak érdekében, hogy a KiMitTube végső győztese egy igazi modern trash-gyöngyszem, egy tökéletes antitalentum legyen. Ezzel állítva egyfajta görbetükröt a konvencionális tehetségkutatók és médiasztár-gyártó műsorok egyre unalmasabbá váló, végeláthatatlan kavalkádja elé.

Az alapkoncepció (amennyiben a fentebb leírtak alapján értelmezzük) persze egyáltalán nem volt hülyeség. Gondoljunk csak bele, elsőre mennyire formabontónak is tűnik, hogy egy állítólagos tehetségkutató versenyt egy olyan valaki nyerjen meg, aki tulajdonképpen teljes mértékben tehetségtelen, és mindössze egy ambiciózus álomvilágban él, melynek köszönhetően képes olyan internetes tartalom előállítására, amely kínosságából fakadó humorfaktorával egyszerre döbbent és nevettet meg, valamint generál éppen ezáltal óriási nézettséget. A XXI. század tökéletes esszenciája egyetlen médiakezdeményezésbe sűrítve.

Azonban ahogy nem minden arany ami fénylik,ugyanúgy egyáltalán nem biztos az sem, hogy minden autentikus trash, ami távolról talán első ránézésre annak látszik. Napjainkban olyannyira bevált dolog lett futótűzként terjedő vírusvideókra való karrierépítés, hogy a szerencsétlenkedés által generált videomegosztós nézettség már nem csak a tényleges szerencsétlenek kiváltsága, hanem komplett trash-ipar látszik kiépülni azon előadók videóinak köszönhetően, akik felfedezték az efféle lúzerségből fakadó humorfaktort és az ezáltal gerjesztett nézettségnövekedés erejét az autentikus, internet legaljáról jövő, valódi ízig-vérig trash-videókban. Persze az esetek kilencven százalékában ezeket a próbálkozásokat rendkívül egyszerűen meg lehet különböztetni egy szimplán rosszul sikerült kezdeményezéstől, azonban néha a döntés meglehetősen nehéz. És nagyon jól tudja ezt Gyurcsány Ferenc és pártja, a DK, vagy legalábbis nagyon jól tudja ezt az a valaki, aki a DK arculatépítéséért és kampányaiért felelős.

Gyurcsány Ferenc egyáltalán nem bolondult meg, csak érzi a modern idők szelét. A szelet, melyet annak köszönhetően gerjesztünk, hogy képtelenek vagyunk komolyan venni bármit is. Amely abból a hozzáállásból fakad, hogy a XXI. században már semminek nincs értelme, nincs mi mellett kiállni, ezért mindent csak támadni lehet. Az irónia és az értéknélküliség korának szelleméből fakad ez a szél, és ha ez a nihil nem csak valami átmeneti humorforrás, akkor bizony lesz olyan fiatal, aki 2018.-ban nyugodt szívvel fog Gyurcsány Ferencre szavazni. Nem azért, mert fiatalos, nem azért, mert progresszív, nem azért mert polgári, nem azért, mert bármiféle értéket képviselne, pusztán azért, mert "az mekkora poén már". Meg hát amúgy sincs mi mellett kiállni, mert szar az egész. És az a szomorú, hogy ez bizonyos szinten tényleg igaz, de nem teszünk ellene semmit. Csak ironizálunk meg vicceskedünk, mert úgy könnyebb elviselni.

Feri tehát nem hiába bohóckodott a konyhában, nem hiába állt a DJ-pult mögé, ahol fogalma sem volt arról, mit is csinál valójában. Feri a modern idők emberarcú politikusa szeretne lenni. Aki mindenkivel parolázik és mindenkinek a cimborája (leszámítva a nácikat, mert azok... pfujj!). Nyilvánvalóan tudja, hogy hülyét csinál magából, de azzal is tisztában van, hogy az emberek erre vevők. Kicsit olyan ez, mint amikor Richard Nixon régi kampányfotókon csecsemőkkel pózolt, vagy mint amikor Rákosi Mátyás elégedetten nézegette a sárguló búzakalászt. Csak éppen most ilyen bohókás, gagyi kiadásban, mert most épp egy kicsit más a korszellem, másfelől fújnak a szelek.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése