2015. márc. 10.

Alulértékelt filmek/Rejtett gyöngyszemek: Én vagyok Jeromos (1970)


”Az itt a baj nagy általánosságban, hogy nem mennek a dolgok.”

A ma előkotort film kis hazánk terméke, a 70-es évek egy szokatlanul merész szatírája. Központi témája a kádárkori állami munka és a maszekos fusizás közti érdekes viszony, a gulyáskommunizmus munkamorál-dilemmái. Csepel-bicós, táskarádiós, kőbányai aromától tocsogó film ez, sok-sok hamis napfénnyel.

Történetünk a Kállai Ferenc által megformált Katona doktor úr és kedves hitvesének a szexuálisan túlfűtött művészlelkű Psota Irénnek az otthonában játszódik. Emberünk a kertvégi pöcegödröt szeretné kitisztíttatni (már úgy pár hónapja) és ehhez nagy szerencsétlenségére az Alfonzó játékát dicsérő Jeromost és annak fiát, az ifjabb „Zserom”-ot küldik a nyakára. 


A kapuban lila zászló és karszalag villan és felhangzik a bűvös mondat: „Milessza… hollessza…?” Jeromos a mesterember sosincs képben az aktuális munkával, sőt még munkaeszközökkel sem rendelkezik és egy szatyornyi „olajozó” sör nélkül nem is túl valószínű, hogy elkezdi a tennivalókat. A hivatalos munkaidő ráérős, és szakijaink a felelősséghárításon, a magyarázkodáson és a doktor úr zaklatásán kívül nem sok mit csinálnak s főnökük (Bujtor) is éppen jóval fontosabb csajügyeit intézi (Jeromos mobil kúró-bódéjában). Az egész mozit belengi a finom szexualitás, mint a szabadság leplezetlen szimbóluma.

A film szereplői szinte mind kényelmes trógerek, még Katona úr páciensei is, kik betegszabadságukat igyekeznek kihúzni, ameddig csak lehetséges.  Jeromosék henyélése viszont úgy látszik a doktoron kívül senkit nem zavar, sőt a szemközti bolt eladója örömest növeli komlóital és kommersz barack forgalmát.

De amint véget ér a formális munkanap rövid egyezkedés után potom napi 500ft-ért varázsütésre beindulnak a dolgok és a fáról leesett szilva sem megy kárba. Doktorunk úgy örül ennek, hogy észre sem veszi, hogy a munka egy részét vele végeztetik el. Az építkezés némileg gyorsul (anyag híján eddig konkrétan el sem kezdődött) azáltal is, hogy többek között Jeromosék főnöke is rástartol a doktor csinos asszisztensnőjére. „Nomegaztán” született antialkoholista orvosunk is hogy-hogy nem rákap az italra.  


A történet csak úgy ontja magából az emlékezetesen ízes egymondatos dialógusokat. A racionális értelmiségit megformáló Kállai és a fifikás melós Alfonzó közti párbeszédek nézőpontok és ideológiák ütköztetésére is alkalmat adnak. A rendszer bírálata mindig virágnyelven történik, de így is némileg késhegyen táncol a forgatókönyv. Ez a kicsivel több, mint egy órás korrajz-karikatúra kellemesen életszerű figurákkal dolgozik, úgy vélem valamennyien találkoztunk már Jeromosokkal életünkben. Természetesen a kényes témát a jól megszokott vörös farok (szocialista happy-end) igyekszik enyhíteni, de mint megannyi szatíránál (pl. Páger Antal Tamburásként a Hattyúdalban) itt sem sikerül elrontani a különcök iránti szimpátiát, ahhoz túlságosan is köztünk élnek, és megszépítik napjainkat.

A szabályok és kiskapuk útvesztőjének hullott gyümölcseiből fő ez az egyszerre szürreális és mégis történelmünk részét képező pálinka. Keserűen szórakoztató, ma is fontos film. 

  
Én vagyok Jeromos (1970)
Rendezte: 
Tímár István
Elérhetőség: 
Ncore/Youtube/DVD








0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése