2015. aug. 3.

Nem élhetünk muzsikaszó nélkül, avagy A Mazsola Mad Max és a Betűvető Gutting Revue koncertre megy

Alsógallán ér a reggel. Déli szél nyaldossa az arcomat, a letakart hasamat pedig égeti a Nap. Ma még sok dolog van! Jó két óra alatt beevickélek a legkedvesebb családtól Újpalotáig. Az ellenőrt megint nem úszom meg. A cigány-magyar együttélés lehetőségét bizonyítandó az előttem izzadó cigányasszonytól veszek jegyet 400 forintért. A BKV SS azonban mégsem kéri tőlem a kis papírost. Most vagy ijesztő voltam neki, vagy jól beültem a sarokba. No sebaj! Legalább a néni öröme megvan!
A rendkívül izgalmas lakáspróba után egy sportautóból ugrok ki a Keletinél. Tiszta Need for speed meg Májámi vájsz! Az egzotikumot a betontálcán dekkoló bevándorlók biztosítják. Giroszok illata köt meg a levegőben. Undor fog el, és a belem táncolni kezd. Buszra én ugyan nem szállok, de másra sem. Magányra vágyom, és térre, ami csak absztrakt vágyálom egy olyan helyen, ahol minden ház az égig ér, mint megannyi polgári és kádári Bábel tornya, az emberek pedig beteg galambokra emlékeztetnek, akik mind az én privát szférámra vágynak. Hiába, odalent még elfértünk, én pedig dacból sem vagyok hajlandó akklimatizálódni!
Kisétálok tehát a Kazinczy utca sarkára. Előtte még megnézhetem, ahogy ortodox zsidók hónuk alatt kisgyermekkel átfutnak a négysávoson. Hiába, a dzsihádjellem minden szemitában ott van.
Leülök egy kiszögellésre megeresztek egy telefont és egy jó szál barna szofi meg egy eszpresszó keretében nézem a köpködő angolokat, a csinos olaszokat, a sztoikus nyugdíjasokat és kutyákat. Feszült megfigyelésem bicikligumik ismerős sikítása töri meg. Böbe úrhölggyel készen állunk arra, hogy bevegyük a várost. Gengszterfilmekbe illő módon eszközöl ki némi akciót az egyik mulatóban ahol rég nem látott arcokkal is találkozhatok. Majdnem 10 éve nem láttam a Rovátkolt Barom tagjait most meg együtt sörözünk. Fáradtan meredek magam elé és a kolbászra gondolok a táskámban. Arra két bazi nagy szál házikolbászra, amit a fent említett Alsógallán kaptam szeretetből.
Végül ketten iramodunk neki a KisÁ pincéjének. Horrorpornó árak, szűk, izzadtságszagú bulilatrina. Pont nekünk való! Rendelünk hát két söritalt és Szaniszló Ferenc-féle összeesküvéseket gyártunk. A pult feletti lapos tévén már próbál a zenekar. Legalábbis az alsó kamera azt mutatja. Aberrált atya negatívja tiszta pozitív!
Közben megjelenik Barangó mester. Érdeklődöm a munkássága felől, és meghívom egy spriccerre. Ennek nagyon örül.
A koncerten szétbontjuk a teret. AGutting Revue-nél eddig egyszer sem sikerült megkerülnöm, hogy ne vaduljak be, pedig mindig eltervezem, hogy most tudatosan végigfigyelem az egészet, úgy téve, mint aki érti mi is történik odafent. Ezúttal az impulzív közelség, a barna sör, és a szűk hely akadályozott meg ebben, de nem sajnáltam egy percig sem. Elvezethetem végre a hétköznapi feszültségem. Böbe úrhölgy fejetetejére nagyokat ütök az ujjammal és átüvöltök neki a hangzavaron: „EZ A DUPLA SWING!”


(Hőseink a tanulmányúton) - Fotó: Kékes Szaffi

Egymásután csendülnek fel a csodák. Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Kurvák vére, Taigetosz kemping etc… És ha csak egy-egy szót tudok is a szövegekből – mivel a szövegmemóriám pocsék – azokat teli torokból üvöltöm ezzel is emelve az adrenalin szintem. Idegen úriembert itatok sörrel, és egy elég kemény pogóban kötünk ki. Masszívan kitárt karokkal próbálok levegőhöz jutni, és az egyetlen biztos pontra Aberrált mester bakancsának talpára koncentrálok. Bucópajtás közben néptáncol és magából kifordulva úgy adja elő a nótákat mintha legalábbis ő lenne az énekes. Összedőlve alapítunk gyorsan egy kocsmakórust. A vokalista lányok hálisten hangosabbak, mint mi.

Fotó: Kékes Szaffi



Fotó: Kékes Szaffi

Szifon bácsi a háttérben hunyorogva zakatol. Viktor mester újfent megerőszakolja a dobot a legnagyobb örömömre. Megtáncoltatja a bőröket és állva üt rájuk, majd visszahuppan és folytatja ott ahol abbahagyta transzba zuhant swingsámánként. A fúvósok Leposa úrral az élen a maradék rezet is kifújják a hangszereikből,  Fenyves úr őrült jazz akkordjaitól homlokszakadtáig orgazmálnak hallójárataim. Ráadásként kisírjuk a Budapest című Cseh Tamás opuszt és megértőn távozni hagyjuk a megdolgoztatott muzsikusokat. Bucópajtás jelentése szerint 2 órán át figyeltek minket a trubadúrládán át, ahogy lent beszélgetünk. Érdekes, pedig azt hinném magamról, hogy egy koncert után rögtön cigarettáért ordítana a testem.
Utána mindenkinek elgurul a gyógyszere. Házikolbász katonákat osztogatok. Mindenki feldobódik a falusi ízektől. Majdhogynem a nyakamra járnak. Még a pultosokat is megkínálom, akik cserébe felessel kínálnak. A maradékot elteszem Böbe úrhölgynek meg magamnak, mert hátra van még egy gasztroterrorista öngyilkos merényletünk.
Közben nagy szeretetben kirendelek kilenc sört, hogy én azt majd elosztogatom. Azt hiszem, kettőt ott is hagytunk. Bár a viszkivel való urizálásunk után ez a nemzeti minimum!
Kendi úr javaslatára veszünk két üres pitát 200 forintért, hogy abba szórjuk a maradék kolbászt, mellé pedig cacikit csöpögtetünk. Valószínűleg nem voltam olyan esztétikus a gyorséttermi eladó szemében, mint Böbe úrhölgy mert nekem nem adott, de az asszonyi törődés gyomromat megmentendő önzetlenül csöpögtet át nekem némi matériát. Ezt onnan tudom, hogy a gatyámon is találtam, meg mondta, de egy képem is van róla.
Aztán Böbe úrhölgy leint nekem egy éjszakai buszt (tiszta gengszterfilm ismét), és felzombizok rá. Reggel 5:21-kor ébredek Újpesten a piac oldalában, magzatpózban. Édesen aludtam, nyugton, akár a holtak. Némi indiszponáltság után megállapítom földrajzi helyzetem és becsempészem magam a metróra. Reggel 7:00-ra beérek a lakásba. 10:45-kor indulunk, hisz ma még studióba is kell mennem! Először kicsit szégyellem magam, aztán ahogy a szintén meggyűrt arcú Böbe úrhölgyre nézek, aki ekkor már Mazsola Mad Maxként szállít át a városon a cuccaimmal a néma szobáig megnyugszom. A kereszthuzatban orosz reppet, meg garázs rockot hallgatunk. Szétárad rajtunk a vasárnapi nihil. „Csípieszért” sír az utunk. Cinkosan összekacsintunk és rájövök, íróemberként kutyakötelességem hülyeségekbe keveredni.


 ( Koncentrációs pontjaim duplázva) - Fotó: Kékes Szaffi

Információmorzsák:


A képeket készítette: Kékes Szaffi 

2015.08.04.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése